Interjú

„Lövésük sincs róla”

Szemelyácz János, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke a függőségek kormányzati kezeléséről

Belpol

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.

Magyar Narancs: Amikor néhány hónapja beszélgettünk, elmesélte, hogy a floridai Tampában hogyan számoltak fel egy szegregátumot.

Szemelyácz János: Ezt egy külföldi kollégámtól hallottam tizenöt éve. Képzeljünk el gettót, gyerekek az utcán, szemét, munkanélküliség, latinók és feketék. Bement az áramszolgáltató, megcsinálták a közvilágítást. A gyerekek másnapra kicsúzlizták a kandelábereket. A szociális munkások is bementek, hogy támogatást adjanak a helyieknek, később a rendőrség megpróbálta begyűjteni a dílereket. Néhányat sikerült, de jöttek újak. Majd kigyulladt a tampai főnökség és az ellátórendszer vezetőségének fejében a fény, hogy mindenkinek, az áramszolgáltatónak, a munkaügyisnek, a hulladékkezelőnek, a rendőrségnek egyszerre kell intézkednie. Miután e megközelítéssel álltak a feladathoz, elkezdett működni a városrész. Nyilván, ezt nem elég egyszer megcsinálni, folyamatos beavatkozás szükséges, de ha komplex szolgáltatásokat nyújtanak, később sokkal kisebb költségen kell a módosításokat végrehajtani. Van egy másik példám is: körülbelül tizenöt évvel ezelőtt lefoglalták az Európai Unióba kerülő kokain 10 százalékát. Mit gondol, hány rendőrségi rajtaütésből érték el ezt?

MN: Háromszázból?

SZJ: Nem éppen – 92 ezerből! Ha belegondolunk, hogy mennyibe kerülhetett a szervezés, a felszerelés, hogy életveszélyes helyzeteknek tették ki magukat, és csak a 10 százalékot sikerült lefoglalni, akkor egy értelmes ember a problémát inkább a keresletcsökkentéssel akarja megoldani. Felmerül a kérdés, hogy a magyar kormány mostani drogháborúját komolyan kell-e venni, vagy ez a politikai működésük része.

MN: Az Orbán Viktor által meghirdetett hajtóvadászat nem inkább egy populista termék, amely jól mutat a médiában, de igazi eredményt nem lehet vele elérni?

SZJ: Megmérték, hogy a magyar lakosság mely népcsoportokkal szemben a legelutasítóbb, és az LMBTQ-emberek, valamint a droghasználók jöttek ki eredményül. Az előbbiekkel szemben megpróbálták betiltani a Pride-ot… Az utóbbiak alatt pedig azokat kell érteni, akik „száz forintért elvágják mások torkát”, ott vannak az utcán, a megállóban. A szegregátumokban a dizájnerdrogok valóban őrült pusztítást végeznek. De korábban a kannás bor is ugyanezt okozta. Így térünk vissza a tampai példához: nem a dílereket kell begyűjteni, hanem buszjáratot, munkalehetőséget teremteni. A gyerekeket iskolázzuk be, próbáljunk normális lakhatási körülményeket biztosítani, hogy le tudjanak ülni egy asztalhoz megírni a leckét, és ne tizennyolcan lakjanak egyszerre a putriban.

A ’90-es években volt egy szipusom, télen találkoztunk az utcán, zacskó volt a kezében, lötyögött az alján a hígító. Mondtam neki, András, miért, úgy tűnt, kijöttél ebből! „Hát figyelj, János, itt élek egy foglalt házban, szerinted itt milyen hosszú egy ilyen téli este, hogyan telik egy napom, hideg van, beburkolózom, beülök egy dobozba, ezt szívom, aztán csak megpirkad.” És az vesse rá az első követ, akinek egy ilyen helyen magasztos gondolatai lennének az életéről.

MN: A miniszterelnök nemrég azt mondta szokásos pénteki rádióadásában, hogy vidéken nyugodtan zajlott az élet, de nagyjából egy éve megjelent egy fertőzés: a „pancsolt dizájn­drogok”. A kormányfő tudatosan félretájékoztatja a közvéleményt, vagy tényleg csak a közelmúltban ismerte fel a probléma súlyát?

SZJ: A mefedron 2009-ben jelent meg, később jöttek más hasonló szerek, 2012 körül kezdtek felfutni a szintetikus kannabionidok. A Fidesz-kormány a 2009-ben létrehozott nemzeti drogstratégiát eltörölte és 2013-ban elfogadott egy újat. Ekkor már csúcson dübörögtek a dizájnerek. Aztán 2018–2019-ben jelent meg a bika nevű szer, Zacher Gábor mindennap elmondta a tévében, hogy ez nagy veszély: több mint negyvenen haltak meg csak ettől a drogtól egy nyár alatt. Országos hír volt, amikor 2016 körül az alpha-PVP szintetikus kannabionidból véletlenül tablettát csináltak, ez hívták Facebooknak, mert türkiz színű volt és a cég logóját nyomták rá. Tolna és Fejér megye határán terjesztették, egy tucat fiatal halt meg belső vérzés miatt. A szer kinyitotta a kapillárisaikat és elvéreztek. Ha Horváth László drogügyi kormánybiztos utánaolvasott volna, akkor tudná ezeket, és akkor Orbán Viktor is jólértesült lenne. Vak vezet világtalant.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?