Április 4-ről szóljon az ének!

  • L.T.
  • 2013. április 4.

Élet + Mód

Három kép a harminchárom évvel ezelőtti katonai díszszemléről, amelyet felszabadulásunk 35. évfordulóján rendeztek. Akkor még ének szólt április 4-ről, ma legfeljebb a közlekedési hírek.

Több mint negyven éven át volt április negyedike piros betűs ünnep, egy 1945-ös hírügynökségi jelentés alapján ugyanis e napra mondták, hogy Magyarországot teljes egészében felszabadították a náci megszállás alól a szovjet csapatok. Azóta tudjuk, hogy a pontos dátum április 13-a volt, mindez azonban nem izgatta a Rákosi-korszak rendeletalkotóit, s az ötödik évfordulón a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletben nemzeti ünneppé nyilvánította április negyedikét, s egyúttal az elesett szovjet katonákra való megemlékezés napjává is tette. Az ünnepi események (iskolai, munkahelyi ünnepségek, stb.) közül kiemelkedett az ismeretlen katona sírjának megkoszorúzása, illetve a Felvonulási téren rendezett katonai díszszemle, amit 1955-től – vélhetően költségkíméletből – már csak ötévente, a “kerek” évfordulókon rendeztek meg.

A fortepan.hu-n találtunk három felvételt az 1980-as díszszemléről.


Fotó: fortepan.hu

 

Noha katonák állják a sorfalat, a fotók főszereplői azok a szerencsétlen középiskolások voltak, aki vélhetően nem lelkesedésből vonultak fel a dísztribün és a bámész tömeg előtt.

 


Fotó: fortepan.hu

A képsorozatból kiderül az is, hogy a koreográfia nem volt igazán átgondolt, hacsak a rendezők nem a birkaterelést akarták szemléltetni idétlen virágkalapba öltöztetett diákokkal.

 

 


Fotó: fortepan.hu

 

Április negyedike 1989-ben volt utoljára munkaszüneti nap, az utolsó díszszemlét 1985-ben rendezték.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.