A kisdobos álomautóval jár – RetróLaci és a Lemezárugyár

Élet + Mód

Találtunk egy gyűjtőt, aki a Kádár-korszak játék autóiban leli örömét. Kutatásai nyomán feltárul egy gyár története, a mutáns csótánytól a holdkompon át a cápa BMW-ig. Galériával!

Van igazi neve is, de nem árulja el, úgyis RetróLaciként ismeri mindenki. Több mint ötszáz, magyar lendkerekes autóból álló gyűjteménye titkos helyen van – játszani nem enged. Amúgy buszvezető, ám azt, hogy örök gyermek, csak tíz éve, 36 éves korában fedezte fel. Akkor kerültek elő régi játékai szülei padlásáról, köztük azok a jellegzetes, fémből vagy műanyagból készült lendkerekes autók, amiket azóta szenvedélyesen gyűjt. „2003-ban leporoltam, helyrepofozgattam őket, harminc év elteltével megint kedvet kaptam gyűjteni, cserélgetni. Azóta barátokkal, gyűjtőkkel kutatjuk, hol lelhető fel még egy-egy régi darab” – írja honlapján (http://jatekmuzeum.mindenkilapja.hu/), ahol büszkén említi nagy fogásait. „Véletlenül bukkantam a gárdonyi piacon egy bácsira, aki a nyaralójuk padlásán vagy harminc évig porosodott kis Pobjeda teherautókat árulta, de kaptam egy  ritka Mercedes prototípust a Lemezárugyárban már 1955-ben inasként dolgozó úrtól is.” Laci netes életrajzából az is kiderül, hogy nem csak nálunk, külföldön is érdemes keresgélni. „Nemrég küldtek a volt NDK területéről egy vitrinállapotú Packard mentőt”, de sikerült felszámolt trafikból származó, még dobozban lévő autókat is beszereznie.


„Leginkább a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek autóit gyűjtöm, azokat, melyekhez a gyermekkorom kötődik” – mondja, de hobbiját tovább „specifikálta”. Kizárólag hazai gyártású játékot gyűjt, nem csoda, hogy figyelme a legnagyobb korabeli gyártóra, a Magyar Lemezárugyárra fókuszált. Sikerült oly mértékben megismerni a gyár történetét, mintha egész életében ott dolgozott volna.

Az Akácfa utcától Győrig
De mit is kell tudni a cégről, ami a hatvanas-hetvenes években még a csokigyárnál is izgalmasabb volt a kölyköknek? A kályha Stadler Mihály Akácfa utcai szita- és sodronykészítő üzeme és üzlete volt, ami 1872-ben nyílt. Az üzlet jól ment, Stadler 1906-ban bekövetkezett halálakor már gyárként működött a Hajós utcában, az új cégvezető – Stadler veje, Éber István – pedig olyan ügyesnek bizonyult, hogy 1920-ra már részvénytársaságot hozhatott létre, illetve Angyalföldön egy nagyobb üzemet, ahol nemcsak szita- és sodrony., de lánc-, sőt csőbútorgyártás is folyt. A harmincas években az üzem és a profil tovább bővült zárkészítéssel, 1939-től pedig nemcsak a német Zündapp motorkerékpárgyár bizonyos alkatrészeit gyártották, de Népmotor néven saját járművel is előálltak. Az államosítás után a Stadler Vas- és Csőbútorgyár a Lemezárugyár nevet kapta, ami más, kisebb cégeket is (Batta Testvérek Rt., Magyar Fém- és Játékárugyár, Phönix Fémáru, Martinovics-féle Lószerszám) magába szippantott. Az új vállalat központja a Stadler angyalföldi bázisa lett, honvédségi cipzártól a biciklipumpáig, biztonsági záraktól a teáskannáig és a felmosóvödörig mindent gyártottak.

Lendkerekes autóval 1953-ban jelentkeztek. A leginkább mutáns csótányra emlékeztető, barnásfekete, bakelitkarosszériás játékszer akkora sikert aratott a korabeli pajtások körében (nem volt konkurencia), hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium úgy döntött: a Lemezárugyár legyen a hazai játékgyártás bázisa. 1954-ben a célra egy győri üzemet jelöltek ki, ahol korábban fémdobozokat és -kannákat, illetve úgynevezett bazárjátékokat gyártottak, ami már akkoriban is a silány szinonimáját jelentette.

Győrben a fejlesztés azonnal meghozta gyümölcsét, az ötvenes évek népszerű termékei közt találjuk például a diavetítőt, de az évtized végére kissé pofásabb lendkerekes autók is megjelentek – más lapra tartozik, hogy ezek a modellek szinte egy az egyben nyugati játékok másolatai voltak, noha itthon a legtöbben Moszkvicsnak mondták a rendőrségi, mentő-, tűzoltó-, sőt autómentő és platós kivitelben, a nyolcvanas évek végéig gyártott kisautókat.

„Nem Moszkvics volt az, hanem Vanguard” – mondja RetróLaci –, szinte ugyanilyet gyártott egy nyugatnémet cég”, de hozzáteszi, ugyanekkor az Ikarus 30-as buszt is kihozták lendkerekesben, annak pedig nincs „előzménye”.

Csak nyugati kocsi
A győri gyár aranykora a hatvanas évek elején kezdődött, ekkor került forgalomba sok-sok, mára legendássá magasztosult játékszer a csipegető csibétől a kutyás perselyen át a holdkompig, amelyek a Kádár-korszak gyermekeinek – több generációnak is – bearanyozták az életét.

És persze jöttek az autók is, fémből, műanyagból, de a legérdekesebb az volt, hogy szinte kizárólag nyugati típusú kocsikat gyártottak. Műanyagból olyan korabeli sztárokat, mint a fecskefarkú Mercedes, az Opel Caravan, a Fiat 600-as és 1800-as, a cápa BMW, és persze a VW Bogár vagy annak hippimikrobusz-változata. A játék autók csúcsát a nagyobb méretű, fémből készült, lényegesen szebben kimunkált kocsik jelentették, a Packard és a Jaguar E, illetve a Plymouth.

RetróLacinak ezekből a kocsikból van vagy ötszáz különféle variánsa, igazi ritkaságoktól kezdve az olyan a tömegáruig, ami szinte minden trafik polcán megtalálható volt a kilencvenes évek elejéig. Ha világviszonylatban nézzük, a magyar lendkerekes autók nem számítanak jelentősnek. Többségüket valamelyik nyugati modellről koppintották, így komoly értéket is általában a magyar gyűjtők számára jelentenek. „Sajnos későn kezdtem – mondja Laci –, 2003-ban már nagyon nehéz volt igazi csemegéket beszerezni, a régi gyűjtők mindent lehalásztak.” De azért nem kellett őt sem félteni. Gyűjteményében ráadásul olyan egyedi darabok is fellelhetők, amiket eredetileg nem gyártottak Győrben. Különleges színű kocsikról van szó, amiket a kirakatban szívott például pirosról rózsaszínre a nap.

A laikus számára azonban más tanulságai is vannak e történetnek. Ha időrendi sorrendbe állítjuk a termékeket, meglepve tapasztalhatjuk, hogy a lendkerekes autók milyen jól reprezentálják a Kádár-korszak 33 évének gazdasági lejtmenetét. A hatvanas évek fém alkatrészeit, igényes festését, csomagolását a hetvenes évekre leegyszerűsítették, a nyolcvanas években pedig szó szerint szétbarmolták, hivatalosan a divat jegyében, de inkább csak hogy olcsóbban kijöjjenek. Az viszont érthetetlen, hogy szocialista modelljeiket – Lada 1500-as, Skoda 105-ös, Trabant – miért éppen ekkor dobták piacra. Galériánkban a lendkerekes autók fejlődéstörténetét követhetik nyomon RetróLaci gyűjteménye nyomán.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.