"A programozók szokásos életmódja volt az enyém: ülve létezel, zabálsz és zabálsz. Észrevétlenül kúsznak fel a kilók, de könnyen elfogadod a testképváltozást. Félévente szembesülsz vele, hogy a kedvenc pólód már nem jön fel rád. Megnyugtatod magad: 110 kiló felett már tök nehéz változtatni, hiszen onnan már minden mozdulat szenvedés, és te nem akarod." Moós Gergely kövérségtörténete tulajdonképpen tipikus, de miután rövid idő alatt a családjában több középkorú rokon hunyt el szív- és érrendszeri betegség miatt, a tragédiák kijózanítólag hatottak az akkor 32 éves és 124 kilós férfira. "Biztos, hogy voltam több is, csak már nem mertem mérlegelni. Szégyelltem is magam. Fiatalon versenyszerűen fociztam NB III-as csapatokban. Volt olyan rokonom, aki nem ismert meg, mert 10 éve látott utoljára, nyúlánk gyerekként." Gergő ekkor döntötte el, hogy nem akar a mozgásszegény élet, az egészségtelen táplálkozás és a stressz Bermuda-háromszögében 55 évesen meghalni, mint a nevelőapja. Kezdetben kondizni járt, két hét volt a rekordja. Végigbringázott egy nyarat, de a siker elmaradt, mint mondja, túl sok kajával jutalmazta magát a kevés mozgásért.
"Ez egy ördögi kör, mert a fizikai aktivitásnak étvágygerjesztő hatása van. Az energiamegszorítás hangulati problémákhoz vezethet, az éhségből fakadó hiányérzet frusztrációt okoz. A kulcs, hogy ésszerűen csökkentsük a tápanyag mennyiségét, és rendeljünk mellé adekvát mozgásprogramot. Ám mivel a túlsúlyos ember edzetlen, rossz erőnléttel és állóképességgel is bír, nem esik jól neki, ha rálőcsölünk ilyet. Az a legjobb, ha magát hajtja előre kis lépésekben" - állítja dr. Osváth Péter, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának docense. Gergő pedig hajtotta magát. A bringázás kudarca nem vette kedvét, elkezdett futni.
Kizökken
2010 januárjától májusig csak sétált, nagy szó volt, ha némi kocogás is összejött, de a hatás így sem maradt el. Amikor pedig 117 kilónál megtorpant a fogyása, a céges naptárba ütemezte be a futást mint kötelező munkát, s ez a kényszer rendszerességre szoktatta. A szenvedős edzéseket befektetésnek, a túlélés zálogának tekintette. "Másfél évbe telt, amíg 5 km-t egyben le tudtam futni. Fogytam, javultam, viszont az életmódom többi részén addig nem változtattam. Csak 2011 tavaszától kezdtem figyelni arra, hogy menynyit alszom, mit eszek. 111 kilósan változtattam az étkezésen, azóta nem eszem a 'nem szabad kajákat', azaz a gyorséttermi vagy zsíros cuccokat. És akkor kezdtem írni a netre" - mondja Gergő arról a blogról (dagadtkocsog.blog.hu - DK), ami azóta a köcsög szó pejoratív értelmét pozitív dimenzióba helyezte. Saját fejlődéstörténetét publikálta napról napra, és a küzdelmet rögzítő, önostorozó, ironikus bejegyzései a blogon és a Facebookon követőkre találtak. Az irónia különösen fontos, Gergő a feltűnő nevet is úgy találta ki, hogy kritikus pillanataiban "egy önsorsrontó, lusta, dagadt köcsögöt látott a tükörben". Azt vallja, hogy aki így áll magához és a feladathoz, az jár jó úton - aki a köcsögözésen megsértődik, várat épít maga köré. Nem félnek használni a rövidítésüket: ez a DK előbb volt, mint a Gyurcsány-féle.
"A póló miatt a villamoson fenyegetően megkérdezték, hogy ez a politikai párt-e. Máskor meg azt mondták, hogy szerencse, hogy ez van rajtam, mert megfelelek a rajta levő definíciónak" - meséli Evelin. A 31 éves szendvicslánc-üzletvezető, kétgyermekes anyuka tavaly szeptemberben, 106 kilónál elégelte meg az egymást váltó fogyókúrák kudarcait. "Futással álmodtam, de ébredés után elszomorodtam, mert ilyen testsúllyal nem lehet mozogni. Elolvastam pár történetet a blogon. Láttam, hogy nálam jóval súlyosabb emberek is elkezdték, követhető volt, ki hova jutott el, hitelesek voltak, hát megpróbáltam én is. Jött az a kattanás, amiről sokan beszélnek, és azóta heti 3-4 alkalommal edzek. Egyszer az utcán egy nagyon elhízott nő azt mondta a lányának, amíg elkocogtam mellettük, hogy 'nézd meg, ő is milyen undorító kövér, mégis fut'." Evelin munkája, családi elfoglaltságai ellenére is szakít időt a rendszeres edzésre. Mára az önbizalma is helyrebillent, húsz kilóval könnyebb, a sok zsákruha után a napokban vette meg az első "emberi méretű, 38-as méretű ruhát". Neki is, mint sorstársainak, a kezdet volt a legnehezebb.
A fogyásnak van egy táplálkozási és mozgási aspektusa, utóbbié az elsőbbség az egészség megőrzése érdekében, de nehezebb próbatétel is. "Amikor a mozgás kiiktatódik, hiányállapot jön létre, ami belgyógyászati, mozgásszervi problémákhoz vezet, és persze elhízáshoz. Egy ésszerű diéta végrehajtása, a bevitt tápanyagok minőségi és mennyiségi kiporciózása egyszerűbb, nem igényel olyan agilitást, mint egy inaktív életről átállni egy 3-4 alkalmas mozgásos programra" - szembesít a fogyni vágyókra váró feladattal Osváth doktor. Ugyanakkor megkülönböztet tüneti és alkati elhízást, amelynél a szervezet magasabb zsírszázalékra állítja be magát, de ez az alanynak sem élettanilag, sem esztétikailag nem kedvező. A tüneti elhízás viszont mindig egy betegségnek, hormonális diszfunkciónak a jele, de fakadhat pusztán túlevésből vagy mozgásszegény életmódból is. Azaz a tüneti elhízottak nem lennének kövérek alkatilag, csak azzá válnak. Viszont a jó hír, hogy megfelelő kezeléssel - legyen az gyógyítás, a kalóriabevitel csökkentése vagy mozgás - az ő visszahízási hajlamuk kisebb lesz, mint az alkatiaké, akiknek genetikus a kövérségük. "Tudni kell: lefogyaszthatatlan ember nincs" - jelenti ki a szakember.
Azonban ehhez ki kell zökkenni a megszokott életből, komfortzónából, s le kell győzni az első, mindent eldöntő kilométereket. "Nálam ez az érzés nagyon hullámzó. Tucatnyi módszert próbáltam már feleslegesen. A futással tartást kaptam. Nekimentem az évek óta húzódó, szőnyeg alá söpört dolgoknak. Hatalmas megkönnyebbülést hozott. A kilók is megindultak lefelé. Vannak kampányidőszakok, amikor nagyon jól haladok, de máskor egyszerűen nem marad rá idő, erő, energia. Ilyenkor viszszazuhanok, a kilók visszakúsznak" - mondja a 35 éves közgazdász, Ulrik.
Nekiáll
A blog nem csak a súlyfeleslegeseknek, a különböző szenvedélybetegséggel vagy életmódproblémákkal küszködő embereknek adta meg a kezdő löketet. Szinte mindenki a rossz közérzet felszámolása vagy feszültséglevezetés miatt fordult a hozzájuk. "Minden futó mögött van egy történet - mondja Gergő. - Sokan a falásban látják a boldogságot, majd rádöbbennek, hogy ez mennyire káros, akárcsak a cigi vagy a pia. A többség az elhízottak 36-os testtömegindexe miatt jön, de jellemzőek a káros szenvedélyek, a magánéleti problémák is, a hozzánk csatlakozó nők esetében a testképpel folytatott lelki harc és a karrier és a család közti stresszes ingázás is meghatározó indikátor." A DK egyesületi bejegyzése épp folyamatban van, mivel az elszántság mellett a közösségi motivációt is nagyon fontosnak tartják.
A Siófokon élő rendszermérnökre, Gyulára kézispályafutása után ugrottak fel a kilók. 141 kilóról két év alatt 111-re tudott lemenni. "2011 májusában a munkahelyi eü.-vizsgálaton durva vérnyomást mértek, gyógyszerszedést írtak elő az orvosok azzal a kibúvóval, hogy ha csökkentem a súlyomat, abbahagyhatom. Rátaláltam a blogra, 2 hónapig csak gyalogoltam egy-egy órát, s már ezzel a mozgással 6 kilót fogytam. Utána stagnálás" - emlékszik vissza. A válság rendre akkor jön a fogyni vágyóknál, ha nehezebb egy edzés vagy nem csökken a súly az elvárt mértékben. Osváth doktor szerint egy pont után ez az egyéntől függ, ráadásul a mozgásprogramos fogyásnak van ésszerűtlen és józan tempója. A havi 4-4,5 kilós fogyást a szervezet sokk nélkül tolerálja, és ez a mérsékelt energiakorlátozás nem okoz pszichés vagy fizikai gondot. "Ezt azonban nem lehet hosszú távon tartani. Negyed év múlva megtorpan az illető, pedig ugyanazt a tervet követi. Az elégedettség és az ütemes fogyás alábbhagy. De ettől nem kell megijedni: egy korábban energiabőségben élő szervezet kapott egy megszorításos programot. Emiatt a szervezet tanult, és takarékosabb programra állt át."
Akárcsak Gergő vagy Gyula, Evelin is a Monspart Sarolta-féle alapozást végezte: hetekig gyalogolt a 2 perc séta-1 perc futás rendszerben. "50 métert tudtam megtenni, lihegtem, a házak közt bujkáltam a lógó belemmel. Viszont amikor már tudtam futni, és nem inogtam meg papírkutyaként, akkor meg nem tudtam gyorsulni, bosszantott, hogy majd 10 percig tart 1 kilométer. Kétségbeejtő volt" - meséli Evelin. Gyula is elkeseredett, abbahagyni mégsem akarta, hitt az eredményességben. "Gergő leírt holtpontjaiban, majd részsikereiben magamra ismertem, ugyanazt éltük át. Magam csináltam mindent, de a blog inspirált, amolyan virtuális távedzés volt ez. Tendenciózusan tűnnek el a kilók, két év alatt 30 kilót fogytam, már nem kellenek a pirulák. Le tudok hajolni cipőt kötni, nem lihegek a lépcsőházban. Nem szeretnék függő lenni, de igénylem, hogy kimehessek, a vitalitás benne van az emberben."
"Forrest" Zoliról, a 47 éves, magas körökben mozgó tolmácsról már az orvosok is lemondtak, amikor az alkohol miatt kórházba került. Megúszta, letette a poharat és a cigit is, ám ezután 100 kiló lett, és elszakadt nála a cérna. "Saját magam számára vállalhatatlan voltam. Olvasgattam a többi 'köcsög' példáját, futni kezdtem, fél év után már egy Sziget-kört is le tudtam futni, ma félmaratonokon indulok. Addikt személyiség vagyok, amit csinálok, annak rabja leszek. Most a futással vagyok így - meséli. - Régen lenéztem a sportoló embereket, mert gyenge voltam csinálni. Ma, amikor csinálom, lehet, hogy nem mindig őszinte a mosolyom, de az utána jövő érzés fantasztikus. Tejsavfüggő lettem. Régen a reptéren azon törtem a fejem, hogy hány üveg vodkát vegyek a duty free-ben, most azon, hogy beraktam-e a futócipőt és a DK-mezt. Mivel mindenben mások határozzák meg az életemet, az edzésben találtam meg azt, ami csak tőlem függ. A DK-ban pedig a hasonszőrűek közösségét, akik fél kiló elvesztésén is hurráznak. Itt hétköznapi emberek egymás előtt járnak jó példával."
Kialakult egy, a közös kocogásokra, versenyekre járó kemény mag - ők az év elején fogadalmat tettek. Például, hogy kevesebb édességet és kólát fogyasztanak, betartják az edzéstervet. Rajtuk kívül van egy külső kör is: a dologgal még ismerkedő klubtag és pár ezer, külsejével és kondíciójával elégedetlen kíváncsi netes olvasó. A passzívak kerülgetik a futást, talán még mindig hisznek és bíznak a csodaszerekben, de Gergő szerint a bogarat sikerült elültetni a fülükbe. "Ami él, az mozog. A mozgással ráadásul visszaállítjuk azt az alapállapotot, amire kitaláltak minket, és amit a testünk nem rendeltetésszerű használatával módszeresen rombolunk nap mint nap. A túlsúlyvesztésnek csak pozitív hozadékai lesznek" - öszszegez Osváth doktor.
Élvezi
"Sokan tartanak ott, mint én egy-két éve. Aki látványosan előnyére változik, az példaképpé válik a családjában és a munkahelyén egyaránt, 'hívőket' hoz, a kollégák már miatta futnak, mert neki sikerült" - lelkendezik Gergő a DK "eszmeiségének" hatásáról, ami ráadásul a privát kapcsolatokban is sok örömet szerezhet. Gergő a menyasszonyát is a DK-sok közt találta meg, stílszerűen egy maraton sokadik kilométerénél kérte meg a kezét. Gyula a szűkebb környezetében "térített": három embert vett rá a sétafutásra, a többiek - elmondása szerint - még várják a varázst, beveszik a tablettát, és bíznak benne, hogy egy hét alatt 10 kilót fogynak. "Látják rajtam a súlyvesztést, szívük szerint megkérdeznék, hogy beteg vagyok-e. De ha azt mondom, futástól nézek így ki, akkor rávágják, hogy úgy könnyű."
Gergő a 60-70 kilométeres futóheteivel most 90 kilónál jár. Példája és szervezőkészsége eredményeként immár vagy hatszáz tagú a Köcsög-család. "Nekem fontos, hogy tíz évvel többet éljek, mert tartozom ezzel magamnak és a leendő gyerekeimnek is. Lehet fogyni, lehet kövéren is futni 5 km-t, jobban élni, barátokat találni, eljutni akár egy maratonig, de mindez nem cél, csak eszköz egy jobb élethez. Nem ítélkezem: ha valakinek jó érzés túlsúlyosként élni, ne változtasson. Biztos van oka, mentsége. De azért jó, ha tudja: ez rizikófaktor a javából."
