Wenders filmje után csodájára járnak a japán vécéknek

  • narancs.hu
  • 2024. március 9.

Élet + Mód

Japánban a nyilvános illemhelyeknek is komoly kultúrája van.

Japán modern nyilvános vécéi már régóta lenyűgözik a látogatókat, a fűtött ülőkékért, a bidé funkcióért és az automatikus öblítésért rajongók Tokióban most már vezetett túrákon is megcsodálhatják ezeket a látványosságokat, írja a Guardian nyomán a 444.hu.

Az elmúlt időszakban a nemzetközi érdeklődés is megnőtt az ország nyilvános illemhelyei iránt, köszönhetően Wim Wenders német rendezőnek, akinek Tökéletes napok című filmje esélyes a vasárnapi Oscar-gálán a legjobb nemzetközi film kategóriában.

A film a japán fővárosban élő férfiról, Hirajamáról szól, aki mosdókat takarít. „A férfi láthatóan elégedett egyszerű, harmonikus egyhangúságban telő életével, és örömet lel az élet apró csodáiban. Szabadidejét a zene és a könyvek iránti szenvedélyének szenteli, emellett rajong a fákért is, amelyeket féltve gondoz és állandóan fényképez is. Váratlan találkozások sorozatán keresztül fokozatosan egyre több minden derül ki a múltjából” – szerepel a leírásban.

Sibuja kerület - ahol a filmben szereplő vécék vannak - hatóságai a nagy figyelmet kihasználva túrákat kínálnak 17, elismert japán építészek által tervezett vécéhez. Két útvonal van, túrákat hetente kétszer tartanak. Tokióban rengeteg nyilvános vécé van, 100 ezer lakosra 53 jut. Ezzel szemben Londonban ugyanennyi lakosra csak 14 illemhely jut.

Filmkritikánk a Tökéletes napokról:

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.