Film

Ki mint vet

Wim Wenders: Tökéletes napok

  • 2024. február 21.

Kritika

A vécépucolásnál nehéz alacsonyabb megbecsültségű munkát elképzelni.

Tokió nyilvános illemhelyeiből a mások mocskát takarító Hirajama úr azonban gondosan, felelősséggel, igényesen tisztítja a csapokat, piszoárokat, dekliket, a hasznos tevékenységet végző emberek méltóságával, már-már szeretettel. Az életének értelme van. Hirajama úr körül rohan a világ, emberekkel a napi rutintevékenységei (munka, étkezde, fürdő) során érintkezik, ifjú, szószátyár munkatársa kihasználja őt, a parkban a gyermekét elhagyó anyuka pillantásra se méltatja, nemhogy köszönömre, amikor átveszi az elkódorgott porontyot, csak egy fákat ölelgető hajléktalan vesz tudomást a köztisztasági alkalmazott létezéséről. Ám ez a létezés csupa derű, csupa megélt jelenpillanat.

A lerobbant külvárosban csak könyvei és növényei társaságában élő Hirajama úrnak titka van. Felsejlik a múltból egy ambiciózus család, amikor régen látott unokahúga hozzá menekül az elvárások és regulák elől, s egy maga mögött hagyott értékrend, amikor – sofőr vezette luxusautóján – megjelenik nővére a lányáért, és viszolyogva veszi tudomásul, hogy a (nyilván tehetős) família fekete báránya tényleg az, ami. De nem derül ki semmilyen adat régvolt éle­té­ről, nem tudjuk meg, ki volt azelőtt a hallgatag remete, nincs megfejtés. Nem megfejtés van. Csak érzékelés. Csak megfigyelés. A napfény szép. A fa szép. A levél szép. A tükör szép. A tükröt törlő rongy szép. A vécékagyló szép. És lehet amőbát játszani egy ismeretlennel a parki illemhely szappanadagolója mögé rejtett papíron. Minden nap egy vonás. Egy jel. Egy döntés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”