A képviseletről

  • Kálmán C. György
  • 2013. május 12.

Első változat

Ki képvisel kit? Ki kinek a nevében beszél? Kit tekinthetünk egy csoport képviselőjének? Nem mindig egyszerű.

1.

Mondjuk, nagy bérházban lakom – vannak itt kisnyugdíjasok, fiatal házasok, üzletemberek és fizikai munkások, egyedülálló férfiak és nők, nagy családok, vegyesen. A harmadik emeleten, a jobb hátsó sarokban van egy kétes hírű lakás; délutántól kora hajnalig ki-be járnak züllött alakok, hangos zene hallatszik ki, délelőtt meg álmos, lestrapált lányok cigiznek a gangon; aligha kétséges, hogy titkos „szerelmi” fészek, már amennyiben a pénzért vásárolt nemi kapcsolatot valaki szerelemnek akarja nevezni.

Bizony, eléggé elképednék, ha valaki azt mondaná nekem, hogy a kuplerájban lakom.

Nem, kérem szépen, nem a kuplerájban lakom; a nagy bérházban van egy alapos okkal kuplerájnak nevezhető lakás, ahogyan van alkoholista, buzgó katolikus és szemfelszedő is nálunk, mégsem fogadnám el, hogy alkoholista-, katolikus- vagy szemfelszedőházban laknék.

2.

Ezt kifejteni sem érdemes: azt állítani, hogy a fideszesek verik a nőket – ostoba, méltánytalan és hazug állítás; de még ha az országgyűlési képviselőkre, a férfiakra és a párkapcsolatban élőkre korlátozzuk, akkor is. Nem; van köztük ilyen, de még azt sem tudjuk, hogy más frakciókban nincs-e; az sem helyes, ha megtűrik őket maguk között; de ettől még néhány bomlott agyú vagy erkölcstelen figura miatt emberek egész halmazát nem lehet megítélni. Bárhogy borsózik a hátunk tőlük, amúgy.

3.

Az akár nagy poén is lehetne, amikor Pálffy István KDNP-s képviselő közli, hogy a KDNP nem dohányzik – ha nem tudnánk, hogy ez cinikus, arcátlan, ugyanakkor ügyetlen megúszási kísérlet: hogy ne kelljen válaszolnia a trafikmutyikat illető kérdésekre. Hogy kikerüljön minden olyan faggatózást, ami a trafikpályázatokra vonatkozna. Poén lehetne, mondom, mert kétségtelen, hogy egyrészt egy párt nem is dohányozhat (ahogyan nem iszik, de nem is ürítkezik, kalapot sem emel, nem piszkálja az orrát, egyéb életjelenségeket sem mutat – kollektívum, nem pedig individuum), másrészt azt sugallja, hogy a trafik a dohányosok ügye, aki meg nem cigizik, azt hidegen kell, hogy hagyja (ez persze távolról sem igaz, de hagyjuk). Mindenesetre: Pálffy bújócskázása, elutasító és demagóg kijelentése arra a – valóban igaz – tételre épül, hogy emberek nagy csoportját egyedi rossz szokások (dohányzás, korrupció, efféle) miatt kikezdeni: nem szabad.

4.

„Sajátos tartalmú és stílusú – angol nyelven írt – levelet küldött az MSZP európai parlamenti képviselőinek a Szegedi Tudományegyetem egyik professzora, Berkó András, aki a kémiai tudományok doktora és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének tagja”, olvasom – mire Herczog Edit szocialista EP-képviselő azt kérdezte levélben az MTA elnökétől és a Szegedi Tudományegyetem rektorától, hogy vajon a „sorok nem tekinthetők[-e] a magyar tudományos élet álláspontjának”. Hm. Azt is kérdezhette volna, hogy a dél-magyarországi kémikusok vagy a szegedi B betűvel kezdődő férfiak képviseletében nyilatkozott-e a professzor. Ugyan, miért volna felelős az Akadémia vagy az egyetem a hozzá így-úgy kapcsolódó emberek bolondériáiért? Mi köze van „a magyar tudományos életnek” ahhoz, ha egy tudós hülyeségeket irkál, ha megbüntetik gyorshajtásért, vagy ha imádja az ólomkatonákat?

5.

…Hát annyi, hogy az Akadémia történetesen maga húzza magára az ilyen általánosító megítélést – ha egyszer az idétlen és gonosz utcanév-határozatot az MTA nevében teszi közzé (és nem az ad hoc munkabizottság aláírásával, a felelősséget vállalók nevével, beosztásával), akkor lesznek, akik egyenesen leírják az MTA-t, úgy, ahogy van, a pokolba kívánják, a feloszlatását követelik. Ez sem jogos, persze (ahogyan nem kuplerájban lakom, ahogyan a Fidesz nem a nőverők pártja stb.) – de kapálózásnak, kínos szerecsenmosdatásnak tetszik minden ellenvetés. Ha egyszer a közösség (embercsoport, egyének halmaza) maga vállal olyasmit, amit egyes tagjai tettek – vessen magára.

Nem szeretném, ha a házunkra nagy betűkkel kiírnák, hogy kupleráj.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.