„Apáink emlékére állíttatta Szentes város közönsége, akik 1956 sorsfordító napjaiban az indulatok és a fegyverek egymásnak fordítása helyett bölcsek és higgadtak voltak, az itt élők és a város jövője érdekében. 2006.”
Ez a szöveg olvasható a szentesi városháza falán lévő 56-os emléktáblán. Fölötte Tóth Valéria szobrászművész domborműve Gujdár Sándort (1922–2005) ábrázolja. Ő szentesi iparos családban született, kereskedőnek tanult, úszott, atletizált, focizott a szentesi tornaegyletben. 1943-ban hívták be katonának, túlélte a háborút, szociáldemokrata lett, aztán a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. Tiszti iskolába küldték, szolgált Szentendrén, Komáromban, Vácon, 1956-ban már a szülővárosában mint őrnagy. A helyi emlékezet szerint jelentős szerepe volt abban, hogy a forradalom idején Szentesen nem történt semmilyen erőszak.
A megtorlás őt is érintette. Meghurcolták, leszerelték. Vájárként dolgozott tovább Tatabányán, aztán hazakerülve a nyugdíjig a TEFU vállalat rakodómunkása volt, majd Szegeden nyugdíj mellett a kettes kórház portása.
„A domborművet Gujdár Sándor lánya, Judit adta nekem ajándékba” – mondta most a Narancsnak Szirbik Imre korábbi szentesi polgármester. – „Judit az általános iskolában nyolc évig az osztálytársam volt, és a barátságunk megmaradt. Amikor megkaptam a domborművet, úgy gondoltam, így kerül a legjobb helyre. A táblán a szöveg az én gondolatom. A megemlékezések sok helyen véres eseményekről szólnak, fontosnak tartottam, hogy legyen nyoma annak, nálunk mi történt. Mindkét oldalt ismertem. Sanyi bácsit úgy, mint Jutka apukáját. Egy osztállyal fölöttünk járt egy srác, akinek az édesapja meg a pártbizottság oldalán állt. Ő és Sanyi bácsi annak idején fiatalon egy csapatban futballozott. Amikor szembekerültek, volt annyi lélekjelenlét bennük, hogy ne lőjenek. Az ötvenhatban aktív generáció tagjai tíz évvel korábban megtapasztalták a háborút. Voltak köztük többen, akik jártak a fronton.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!