Szerénység, elvtárs!

Publicisztika

Ki hitte volna, hogy a magyar író Nobel-díjazása után pár nappal az ország legsikertelenebbje fogja elmagyarázni, mi az irodalmi siker?

Pár nappal azután, hogy Krasznahorkai László elnyerte a Nobel-díjat, megtartották a szokásos Frankfurti Nemzetközi Könyvvásárt, a könyves piac egyik legnagyobb nemzetközi seregszemléjét. Először az a hír járta, hogy a magyar író ezen betegség miatt nem vesz részt, aztán ezt ő maga cáfolta. Annyira krasznahorkais az indoklás, hogy idézzük is: „nem akart részt venni, mert (...) minden erejével épp azon töpreng, miképpen dolgozza fel, hogy a csodálatos, a felfoghatatlan Nobel-díj kitüntetettje lett”. Aztán a helyszínen bóklászó magyaroknak feltűnt, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség által üzemeltetett standnál mindössze egy nyomtatott A4-es lap – igaz, színes! – hirdeti a rangos díjat, miközben a német kiadó, az S. Fischer Verlag például vakító ledfallal reklámozott.

Az a közönség, amely elejétől végéig értékeli a Krasznahorkai-életművet, okkal feltételezi, hogy a „nemzeti” oldal kevésbé boldog a díjtól. Hiszen az elismerés kihirdetésének napján a párt pacalügyi rezsibiztosa máris arról értekezett, hogy ha ez, a zsidó kapott, akkor bizony ismert nyilas íróknak is Nobelt kellene adni. Az egyik emberarcú publicista meg leírta, hogy „a művészi tehetség és a közéleti igazlátás két külön képesség”, magyarul, a betűvetéshez tényleg bámulatosan ért ez a Krasznahorkai, csak hát minden másban tökhülye. „Az irodalmi tehetsége nem hitelesíti a butaságait, de a butaságai sem rontják le a tehetségét – bölcselkedett a szerző. – Zseniális hazafi kapna-e irodalmi Nobel-díjat? Nem tudom, jó lenne kipróbálni.” Másutt pedig, ennek az emberarcúnak a hetilapjában pedig egy, a Demeter irodalmi holdudvarához tartozó szerző fejtegeti, hogy Krasznahorkai első két regénye még rendben volt – azokat még Csurka István is dicsérte –, de későbbi, „propagandaízű” könyveivel csak a globális elitnek udvarol, és ez máris a bukásához vezetett: „teljesen befalazta magát a nemzetközi kulturális elit elefántcsontgettójába, valóságérzékelése (...) csődöt mondott”. Ezeket a megtört művészeket szokta kitüntetni a régi liberális elit: mi mással magyarázható Krasznahorkai Nobel-díja?

 
Krasznahorkai László művei a 77. Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron
Fotó: MTI/EPA/Christopher Neundorf
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.