Szerénység, elvtárs!

Publicisztika

Ki hitte volna, hogy a magyar író Nobel-díjazása után pár nappal az ország legsikertelenebbje fogja elmagyarázni, mi az irodalmi siker?

Pár nappal azután, hogy Krasznahorkai László elnyerte a Nobel-díjat, megtartották a szokásos Frankfurti Nemzetközi Könyvvásárt, a könyves piac egyik legnagyobb nemzetközi seregszemléjét. Először az a hír járta, hogy a magyar író ezen betegség miatt nem vesz részt, aztán ezt ő maga cáfolta. Annyira krasznahorkais az indoklás, hogy idézzük is: „nem akart részt venni, mert (...) minden erejével épp azon töpreng, miképpen dolgozza fel, hogy a csodálatos, a felfoghatatlan Nobel-díj kitüntetettje lett”. Aztán a helyszínen bóklászó magyaroknak feltűnt, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség által üzemeltetett standnál mindössze egy nyomtatott A4-es lap – igaz, színes! – hirdeti a rangos díjat, miközben a német kiadó, az S. Fischer Verlag például vakító ledfallal reklámozott.

Az a közönség, amely elejétől végéig értékeli a Krasznahorkai-életművet, okkal feltételezi, hogy a „nemzeti” oldal kevésbé boldog a díjtól. Hiszen az elismerés kihirdetésének napján a párt pacalügyi rezsibiztosa máris arról értekezett, hogy ha ez, a zsidó kapott, akkor bizony ismert nyilas íróknak is Nobelt kellene adni. Az egyik emberarcú publicista meg leírta, hogy „a művészi tehetség és a közéleti igazlátás két külön képesség”, magyarul, a betűvetéshez tényleg bámulatosan ért ez a Krasznahorkai, csak hát minden másban tökhülye. „Az irodalmi tehetsége nem hitelesíti a butaságait, de a butaságai sem rontják le a tehetségét – bölcselkedett a szerző. – Zseniális hazafi kapna-e irodalmi Nobel-díjat? Nem tudom, jó lenne kipróbálni.” Másutt pedig, ennek az emberarcúnak a hetilapjában pedig egy, a Demeter irodalmi holdudvarához tartozó szerző fejtegeti, hogy Krasznahorkai első két regénye még rendben volt – azokat még Csurka István is dicsérte –, de későbbi, „propagandaízű” könyveivel csak a globális elitnek udvarol, és ez máris a bukásához vezetett: „teljesen befalazta magát a nemzetközi kulturális elit elefántcsontgettójába, valóságérzékelése (...) csődöt mondott”. Ezeket a megtört művészeket szokta kitüntetni a régi liberális elit: mi mással magyarázható Krasznahorkai Nobel-díja?

 
Krasznahorkai László művei a 77. Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron
Fotó: MTI/EPA/Christopher Neundorf
 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.