Az osztály háborog

  • Kálmán C. György
  • 2015. március 31.

Első változat

Az MTA II. osztálya kikelt az ellen, hogy Rétvári államtitkár unos-untalan az Akadémiára hivatkozik a szegedi Ságvári Gimnázium tervezett átnevezésével kapcsolatban. Levelet is írt az MTA elnökének.

Most elég ingerült vagyok, igaz, máskor is, de most nincs kedvem leplezni.

Holott örömteli hírek érkeztek. Nem ironizálok, tényleg örülök neki, hogy megszólalt az MTA II. (Filozófiai és Történettudományok) osztálya abban az ügyben, hogy Rétvári Bence államtitkárnak ellenállhatatlan vágya támadt átnevezni a Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumát Ságváriról bármi másra – s ezenközben lépten-nyomon „az MTA-ra” hivatkozott, meg persze a törvényre, törvényességre.

false

 

Fotó: MTI

Emlékszünk, ugye? Az MTA-ra azt a feladatot rótta még az előző Orbán-kormány, hogy vegye sorra azokat a történelmi személyiségeket, akikről közterület van elnevezve, és adjon tanácsot: kinek a neve maradhat, kit nem javasolnak, kit tiltanak. Az MTA Történettudományi Intézete kijelölt egy háromtagú bizottságot, amely készített egy jelentést (amit az MTA elnöke jóváhagyott – állítólag bele is nyúlt itt-ott), és ezt a jelentést lobogtatja most Rétvári államtitkár. Amelynek értelmében Ságvári neve nem volna ajánlott.

Ez ellen – mind a lobogtatás, mind a hajdani javaslat ellen – kelt ki most a II. osztály, és „ezért levélben fordultak Lovász Lászlóhoz, az MTA elnökéhez, hogy az Akadémiára háruló utcanév-véleményezési gyakorlatot vizsgálják felül”, egyúttal felhívják az elnök figyelmét arra, hogy „kívánatos változtatni az akadémiai véleményezés módszertanán”. Maximálisan egyetértek, boldognak kellene lennem.

De ahogy ezt írom, egyre dühösebb vagyok.

Egyrészt azért, mert a reakció jócskán megkésett. Az igaz ugyan, hogy most kerül sor először a bizottság javaslatának gyakorlatba történő átültetésére, tehát most vált aktuálissá a tiltakozás – de hát nehezen győzöm le magamban azt a rendkívül rosszindulatú gyanút, hogy a feladatot az előző elnök lőcsölte az Akadémiára (annak egy intézetére), és most az új elnökhöz fordul az osztály – talán nem véletlenül. Nem a regnáló, nagy hatalmú elnökkel szálltak vitába annak hivatali ideje alatt, hanem utólag mutogatnak vissza, amikor már nincs tartani valójuk Pálinkástól. Nem vették volna észre idestova két évvel ezelőtt, hogy mi történik? Ugyan, mi akadálya volt akkor, hogy felemeljék a szavukat? A számtalan újságcikket nem is említeném – de volt például egy petíció, amely nagyon határozottan szembefordult ezzel az eljárással. Fel sem tűnt? Gyengélkedtek? Szabadságon voltak?

Másrészt azért, mert ugyan jól ki vagyunk segítve, ha éppen – és pont – az utcanév-véleményezés szúr szemet az osztálynak. Ugyan már. Nem veszik észre a kiváló (irónia nélkül! valóban többségükben kiváló) tudósok, hogy sokkal általánosabb problémáról van szó? Strukturális hibáról: annak baljós tisztázatlanságáról, hogy hogyan függ (vagy nem függ) a mindenkori hatalomtól az Akadémia, hogy milyen szívességre kérheti (vagy nem kérheti) a tudomány képviselőit a politika és így tovább. Hogy micsoda nagy baj van, ha a tudósoknak imponál egy olyan szellemóriással parolázni, mint egy államtitkár – a politikusok meg kéjjel sütkéreznek a tudományos tekintély fényénél. Nem az utcanevek bizottságával, hanem az Akadémia politikai szerepvállalásával, a testület (testületi) részvételével van probléma. Ezt kell helyretenni, nem holmi alkalmi bizottságok hülye véleményeit.

Harmadrészt, mi tagadás, személyes hiúságomban vagyok megsértve. Nemcsak, hogy erről az egész utcanévszégyenről írtam ezeken a hasábokon annak idején, szerintem világosan és egyértelműen, hanem immár vagy két évtizede számos írásban arról pofázok (kérésre kimerítő bibliográfiával szolgálok), hogy micsoda agyrém az akadémiai (tudományos) és politikai feladatok, megbízatások, kérések, szívességek összekeveredése. A politikának persze elemi érdeke, hogy ezt a zavaros helyzetet fenntartsa – az Akadémiára nézve azonban ez nemcsak veszélyes, de van (lett volna) rá módja, hogy tisztázza a tisztázandókat, van (lett volna) elég ereje, hogy egyértelmű helyzetet teremtsen. De hiába írtam én bármit. A reakciók elmaradtak. Legfeljebb morogtak rám, vállat vontak, lesöpörték, amit írtam. Jól elvoltak ezzel. Mindenkinek kényelmesebb volt nem bolygatni ezt az ügyet, mostanáig.

Szóval egyrészt gratulálok és örülök. Másrészt menjenek a francba.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.