Több mint három hónapja írtam arról, hogy a Fidesz kommunikációjába kezd visszatérni a szélsőséges érzelmekre (a szeretetre és a gyűlöletre) történő hivatkozás; akkor éppen Gulyás Gergely vette védelmébe Kocsis Máté egyik baromságát azzal, hogy aki ez ellen szól, az gyűlölködik (bezzeg Balog miniszter szegregációs elképzelései „szeretetteljesek”). Azt gondoltam, akkor most újra nagy keletje lesz ennek az érvelésnek – ami bántja a kormányzó erőket, abból süt a gyűlölet, ami kedves neki, az csupa szeretet.
Nem lett igazam, csak most vették elő újra ezt a bájos ellentétpárt. Most már azt sem merem jósolni, hogy elöl marad, meglátjuk.
| ||
Mindenesetre amikor a parlamentben egy ellenzéki képviselő azt a – minden bizonnyal igaz – megállapítást tette, hogy amióta a kormány a vasárnapi boltbezárások mellett döntött (s különösen mióta ezt a lakosság meg is tapasztalta), sokkal többen utálják a Fideszt, mint annakelőtte – akkor L. Simon László rácsapott a kifejezésre, és rögtön frappáns szembeállítással élt. Ezt mondta: „Bizonyára vannak olyan emberek, akik nem örülnek annak, hogy vasárnap zárva tartanak az üzletek, de a magyar emberek többsége egyetért ezzel a gondolattal. Egyetért azzal, hogy a családjával foglalkozhat, hogy a gyűlölet helyett szeretetre fordíthatja a figyelmét, hogy a vásárlás helyett normális közösségi programokkal, és a családjával való együttlétet helyezi majd előtérbe.”
Öööö... várjunk csak.
Szóval ha a többséghez akarok tartozni – márpedig ki ne akarna?, pláne a magyar emberek többségéhez! –, akkor le kell számolnom magamban a gyűlölettel: alapos önvizsgálatot kell tartanom. Kell-e nekem az a nyomorult WC-papír vagy turmixgép éppen vasárnap szent napján? Megtettem-e mindent szombaton azért, hogy elegendő halkonzerv jusson kicsiny családunk asztalára? Biztos, hogy a szeretet napja a legalkalmasabb arra, hogy ne a családommal, hanem a fűmaggal, kannásborral vagy laposelemmel foglalkozzam?
Mert a bírvágy, mi? A szerzés, a dolgok megkaparintása, magunkévá tétele, a piszkos földi javak ájult imádása, mi? Ezek kerítenek bennünket a hatalmukba, legyűrik a legszentebb emberi érzelmeket, a szeretet helyett a gyűlölet kultúráját terjesztik, azok körében (de nem, ó nem ez a többség!), akik átengedik magukat a vasárnapi vásárlás sátáni csábításának. Hát nem. Ellent kell állnunk, a szeretetre fordítani figyelmünket. A képlet egyszerű: a vásárlás: a gyűlölet birodalma, a vásárlás szüneteltetése (vagyis a vasárnap) a szereteté.
Bárha mindig, mindennap szeretnénk egymást!
Mert mit lát az ember a hét hat napján? Sötét arcú emberek loholnak bevásárlóközpontból kisboltba, plázából szaküzletbe, süt a szemükből a veszett gyűlölet; ádáz vásárlók, a kereskedés megszállottjai, erkölcsileg megroggyant soppingolók, megtévedt vevők és viszonteladók. Hát legyen egy nap, amikor megtisztulhatunk, minden anyagi tehertől mentes szeretettel nézhetünk egymásra, közösségi programokat szervezünk (közösségi!), egyikünk beszél, másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk.
Összegezve: véget kell vetni a gyűlöletvásárlásnak. A keleti és a déli nyitás után ideje fölfelé nyitni, a Szeretet Birodalma felé.
