Megint a gyűlölet

  • Kálmán C. György
  • 2015. március 26.

Első változat

A vasárnapi zárvatartás ügyében L. Simon László eligazított bennünket. A szeretetről és a gyűlöletről van szó.

Több mint három hónapja írtam arról, hogy a Fidesz kommunikációjába kezd visszatérni a szélsőséges érzelmekre (a szeretetre és a gyűlöletre) történő hivatkozás; akkor éppen Gulyás Gergely vette védelmébe Kocsis Máté egyik baromságát azzal, hogy aki ez ellen szól, az gyűlölködik (bezzeg Balog miniszter szegregációs elképzelései „szeretetteljesek”). Azt gondoltam, akkor most újra nagy keletje lesz ennek az érvelésnek – ami bántja a kormányzó erőket, abból süt a gyűlölet, ami kedves neki, az csupa szeretet.

Nem lett igazam, csak most vették elő újra ezt a bájos ellentétpárt. Most már azt sem merem jósolni, hogy elöl marad, meglátjuk.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Mindenesetre amikor a parlamentben egy ellenzéki képviselő azt a – minden bizonnyal igaz – megállapítást tette, hogy amióta a kormány a vasárnapi boltbezárások mellett döntött (s különösen mióta ezt a lakosság meg is tapasztalta), sokkal többen utálják a Fideszt, mint annakelőtte – akkor L. Simon László rácsapott a kifejezésre, és rögtön frappáns szembeállítással élt. Ezt mondta: „Bizonyára vannak olyan emberek, akik nem örülnek annak, hogy vasárnap zárva tartanak az üzletek, de a magyar emberek többsége egyetért ezzel a gondolattal. Egyetért azzal, hogy a családjával foglalkozhat, hogy a gyűlölet helyett szeretetre fordíthatja a figyelmét, hogy a vásárlás helyett normális közösségi programokkal, és a családjával való együttlétet helyezi majd előtérbe.”

Öööö... várjunk csak.

Szóval ha a többséghez akarok tartozni – márpedig ki ne akarna?, pláne a magyar emberek többségéhez! –, akkor le kell számolnom magamban a gyűlölettel: alapos önvizsgálatot kell tartanom. Kell-e nekem az a nyomorult WC-papír vagy turmixgép éppen vasárnap szent napján? Megtettem-e mindent szombaton azért, hogy elegendő halkonzerv jusson kicsiny családunk asztalára? Biztos, hogy a szeretet napja a legalkalmasabb arra, hogy ne a családommal, hanem a fűmaggal, kannásborral vagy laposelemmel foglalkozzam?

Mert a bírvágy, mi? A szerzés, a dolgok megkaparintása, magunkévá tétele, a piszkos földi javak ájult imádása, mi? Ezek kerítenek bennünket a hatalmukba, legyűrik a legszentebb emberi érzelmeket, a szeretet helyett a gyűlölet kultúráját terjesztik, azok körében (de nem, ó nem ez a többség!), akik átengedik magukat a vasárnapi vásárlás sátáni csábításának. Hát nem. Ellent kell állnunk, a szeretetre fordítani figyelmünket. A képlet egyszerű: a vásárlás: a gyűlölet birodalma, a vásárlás szüneteltetése (vagyis a vasárnap) a szereteté.

Bárha mindig, mindennap szeretnénk egymást!

Mert mit lát az ember a hét hat napján? Sötét arcú emberek loholnak bevásárlóközpontból kisboltba, plázából szaküzletbe, süt a szemükből a veszett gyűlölet; ádáz vásárlók, a kereskedés megszállottjai, erkölcsileg megroggyant soppingolók, megtévedt vevők és viszonteladók. Hát legyen egy nap, amikor megtisztulhatunk, minden anyagi tehertől mentes szeretettel nézhetünk egymásra, közösségi programokat szervezünk (közösségi!), egyikünk beszél, másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk.

Összegezve: véget kell vetni a gyűlöletvásárlásnak. A keleti és a déli nyitás után ideje fölfelé nyitni, a Szeretet Birodalma felé.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.