Berendezkedés

  • Kálmán C. György
  • 2013. augusztus 8.

Első változat

A kormányzó pártnál rendszeresített egyik szivacsos szerkezetű, barlangos test izgalomba jött, vérbősége miatt felegyenesedett, feje színe lilássá változott. Amikor elérte a megfelelő stimulációs szintet, a megtermelődött nyilatkozatot egyetlen nagy hullámban kilövellte, majd elernyedt, visszahúzódott, és vélhetően felkészül a következő akcióra.*

A ragacsos nyilatkozat számos részletével már foglalkozott a sajtó, különösen ami a romák elleni sorozatgyilkosságok és a Bajnai–Gyurcsány-kormányok összefüggését illeti (például itt és itt); de figyeljünk oda erre az opálosan csillogó részletre is: „egy felelős és törvényesen működő városvezetés nem nézheti tétlenül azt, hogy valaki arra rendezkedik be, hogy közkutakról lássa el magát, míg mások a rezsit kifizetik”. Ez, ugye, Ózdra és a közkutak egy részének elzárására vonatkozik; mármint hogy – ezt sugallja a szóvivő – egyesek „arra rendezkednek be”, hogy nem vízvezetékük van, vízórával, rendes havi rezsifizetéssel, hanem a kútra járnak.

Berendezkednek, aha.

Valakik meg arra rendezkednek be, a szemetek, hogy négyen-hatan-tízen laknak egy szobában, gázfűtésük, sőt fürdőszobájuk sincsen, és nyíltan szabotálják a vezetékes víz bevezetését. Arra rendezkednek be, hogy lopott fával, a meddőből kikapart szénnel, papírhulladékkal fűtenek, de csak az egy szem szobában; ezért nem fizetik rendesen a gázdíjat, a villanyt már rég kikötötték (hacsak önhatalmúlag vissza nem berhelte valamelyik ügyes kezű helybéli). A városhoz sem folyik be tőlük semmiféle szja, gépjárműadó. Az úszómedencéiket és ikergarázsaikat meg jól eldugták, nyilván valahová a föld alá. Erre rendezkednek be.

Az a heppjük ezeknek az ingyenélőknek, hogy naponta többször vödrökben, flakonokban, lábasokban hordják a vizet, ha a drága felelős és törvényesen működő városvezetés éppen engedi. Erre rendezkedtek be – és ezt nem nézheti tétlenül a városvezetés, hanem… hanem megakadályozza. Elzárja a kutakat, vagy korlátozza a vízvételt. Mert felelős.


* A leírásba rejtett metafora miatt elnézést kell kérnem, igazán nagyon szégyellem – ez ugyanis mérhetetlenül jobb színben tünteti fel Zsigó Róbertet, mint amilyet megérdemel.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.