Berendezkedés

  • Kálmán C. György
  • 2013. augusztus 8.

Első változat

A kormányzó pártnál rendszeresített egyik szivacsos szerkezetű, barlangos test izgalomba jött, vérbősége miatt felegyenesedett, feje színe lilássá változott. Amikor elérte a megfelelő stimulációs szintet, a megtermelődött nyilatkozatot egyetlen nagy hullámban kilövellte, majd elernyedt, visszahúzódott, és vélhetően felkészül a következő akcióra.*

A ragacsos nyilatkozat számos részletével már foglalkozott a sajtó, különösen ami a romák elleni sorozatgyilkosságok és a Bajnai–Gyurcsány-kormányok összefüggését illeti (például itt és itt); de figyeljünk oda erre az opálosan csillogó részletre is: „egy felelős és törvényesen működő városvezetés nem nézheti tétlenül azt, hogy valaki arra rendezkedik be, hogy közkutakról lássa el magát, míg mások a rezsit kifizetik”. Ez, ugye, Ózdra és a közkutak egy részének elzárására vonatkozik; mármint hogy – ezt sugallja a szóvivő – egyesek „arra rendezkednek be”, hogy nem vízvezetékük van, vízórával, rendes havi rezsifizetéssel, hanem a kútra járnak.

Berendezkednek, aha.

Valakik meg arra rendezkednek be, a szemetek, hogy négyen-hatan-tízen laknak egy szobában, gázfűtésük, sőt fürdőszobájuk sincsen, és nyíltan szabotálják a vezetékes víz bevezetését. Arra rendezkednek be, hogy lopott fával, a meddőből kikapart szénnel, papírhulladékkal fűtenek, de csak az egy szem szobában; ezért nem fizetik rendesen a gázdíjat, a villanyt már rég kikötötték (hacsak önhatalmúlag vissza nem berhelte valamelyik ügyes kezű helybéli). A városhoz sem folyik be tőlük semmiféle szja, gépjárműadó. Az úszómedencéiket és ikergarázsaikat meg jól eldugták, nyilván valahová a föld alá. Erre rendezkednek be.

Az a heppjük ezeknek az ingyenélőknek, hogy naponta többször vödrökben, flakonokban, lábasokban hordják a vizet, ha a drága felelős és törvényesen működő városvezetés éppen engedi. Erre rendezkedtek be – és ezt nem nézheti tétlenül a városvezetés, hanem… hanem megakadályozza. Elzárja a kutakat, vagy korlátozza a vízvételt. Mert felelős.


* A leírásba rejtett metafora miatt elnézést kell kérnem, igazán nagyon szégyellem – ez ugyanis mérhetetlenül jobb színben tünteti fel Zsigó Róbertet, mint amilyet megérdemel.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.