Csalódottság

  • Kálmán C. György
  • 2013. augusztus 10.

Első változat

Balog miniszter nem szégyelli az érzelmeit: a bölcsődei dolgozók nyílt levele olvastán csalódottság fogta el.

Kényes a határ az érzelmi zsarolás és az érzelmek őszinte kinyilvánítása között. Jól tudhatja ezt minden szülő vagy akár minden bölcsődei dolgozó. – Már megint bekakiltál, Dzsenifer, pedig már szépen bilire tudsz kéredzkedni, nagyon szomorú vagyok – mondja az anyu vagy az Orsi néni, és ez rendben is lenne, ha az a fránya fél mondat nem volna odacsapva a mondat végére. Mert Dzsenifer persze tudja, hogy a nagy játékban halogatta vagy elfelejtette a bilire kéredzkedést, ezt belátja, és hibás döntése mellett és ellen vannak méltányolható érvek – de mit kezdjen azzal, hogy anyu (vagy Orsi néni) most szomorú? Ez nem megvitatható, nem magyarázható vagy megoldható; Dzsenifer vagy úgy reagál, hogy maga is kétségbeesik, a maga módján (és csak úgy magában) megfogadja, hogy nem fog okot adni anyunak (vagy Orsi néninek) a szomorúságra – vagy annyira nyomasztja a helyzet (és mellékesen olyan dühös lesz a helyzetet létrehozó anyura/Orsi nénire), hogy akkor is, juszt is beszarik, ha egyébként nyugodtan bilire kéredzkedhetne.

Nemcsak Dzsenifer reagál így (vagy úgy) – amikor valaki saját búslakodását, szívfájdalmát vagy csalódottságát hozza tudomásunkra, ezzel nemigen tudunk mit kezdeni; a meggyőzés, ugyebár, nem adekvát (és lehetetlen) magatartás. Súlyos, minősített esetekben ezt nevezhetjük érzelmi zsarolásnak – azt, amiről vitatkoznunk (vagy észérvekkel megvívnunk) kellene, a másik fél az érzelmek síkjára viszi. És ezzel szemben gyakran tehetetlenek vagyunk. Azon, hogy te sírsz, drágám, mert nem vittem le a kukát, nem tudok vitatkozni – akár én lettem volna a soros, akár te. Akkor ezt most nem tisztázzuk, leviszem, de aztán várhatod, hogy kiklopfoljam a húst.

Most az emberarcú emberi erőforrás-miniszter zuhant magába, és közölte, hogy „csalódottan” „olvasgatta” a bölcsődei dolgozók nyílt levelét, amiben a bölcsődei gyerekgondozók béremelést kértek. Képzeljük el a jelenetet: ül a miniszter malmozgatva az irodájában, bekopog a postás bácsi, nagy örömmel veszi át és tépi fel a borítékot – végre, a bölcsődei dolgozók írtak, biztosan valami jó hír! Talán egy kis pénzt küldenek? – és elolvassa… Hát csoda, hogy csalódik? Ugyan, ki számítana arra, ha történetesen miniszter, hogy olyan levelet kap, amiben valakik panaszkodnak neki? Hallatlan.

Erre a bölcsődei gondozók sem igen számíthattak. Mert ugyan ki akarja, hogy embertársa megszomorodjék, esetleg csalódott legyen? Dzsenifer sem azért kakál be, hogy az anyu (Orsi néni) szomorú legyen; ezért ha ezzel az összefüggéssel szembesítik – paff lesz, meg van fogva, tehetetlenségében azt sem tudja, mit tegyen. És persze nem lát át az anyu (Orsi néni) gonosz vagy idétlen (bár, engedjük meg, jóindulatú) játékán.

Szerencsére a bölcsődei gondozóknak nagy tapasztalatuk van, felnőtt emberek, és meglepi őket, hogy a miniszter összekeveri őket gondozottjaikkal. Nem hinném, hogy odatartják majd a vállukat, hogy Balog miniszter sírja ki magát rajta. Na jó, esetleg megtörölgetik az orrát, és ütnek egyet a popsijára – foglalkozási ártalom.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.