Csak az ízlés

  • Kálmán C. György
  • 2012. május 2.

Első változat

Elég szomorú, de bele kell törődnünk, hogy nem székel valamelyik szép európai városban az Európai Parlamentnek egy különbizottsága, amelyhez a tagországok kormányai, pártjai, civil szervezetei vagy akár magánszemélyei fordulhatnának ízlés ügyben, és a magas bizottság – alapos megfontolás és a felek meghallgatása után – kötelező érvényű határozatokat hozna. Nincs ilyen bizottság, ne is legyen – ne hizlaljuk fölöslegesen az EU-adminisztrációt, ízlésbeli konfliktusaikat oldják meg a tagállamok saját hatáskörben, belpolitikailag, megegyezéssel.

Mégis rátör az emberre a bizottsághoz fordulhatnék, amikor hazája bizonyos fontos eseményeiről értesül. Nemrég például arról, hogy Wass Albert megkapó szépségű tájleírásain kell a nebulókat a magyar irodalom szépségeire nevelni, már az általános iskolában, mert az ember esztétikai nevelése korán kezdődik (és amúgy is: emlegessék meg a büdös kölkök). Több mint egy hónapja írtam arról, igen szelíden és megértőleg, hogy talán nem kellene beleerőltetni Wass grófot vagy Tormay nemzeti nagyasszonyt a Nemzeti alaptantervbe, mert kevés irodalmi erényét tudnám felsorolni a nevezetteknek (számos, az alaptantervben ugyancsak nem szereplő íróval szemben) – de hát hogyan is hihettem, hogy nem teszik meg. Nem is hittem.

Most meg, Áder János elnökké választása alkalmából, idézem, „Áder beszéde után a képviselők elénekelték a Szózatot és Székely himnuszt.” A magyar országgyűlésben.

A kiváló zenetörténész, a jó emlékezetű Dobszay László már réges-rég megírta, hogy a Székely himnusz zenéjében silány, szövegében zavaros; hogy egyértelműen fogalmazzak: a „Székely himnusznak” nevezett műdal silány, vacak, gyenge darab. Funkcióját tekintve a fél- (vagy tán egészen) részeg búsongó danászások elengedhetetlen darabja, valahogy a Százforintnak és a Zakácosút között – csakhogy míg ez utóbbi kettőnek akár érdekes interpretációja is elképzelhető, a Maroknyi székely… kezdetű nóta menthetetlenül ócska.

És – bár aligha lehet – toljuk félre a politikát; feledkezzünk meg Wass (legalábbis) jobboldaliságáról, irredentizmusáról, fajelméleti futamairól; és ne törődjünk a „Székely himnusz” Nagy-Magyarország-nosztalgikus, revizionista áthallásairól (mit áthallásairól?! hú, de finom vagyok!). Ne törődjünk vele, mit üzen ez a székelyhimnusz-éneklés az Európai Uniónak, szomszédainknak, a magyar társadalomnak. Csak egyszerűen gondoljunk arra: az embernek legyen kultúrája, értékítélete, ízlése. Tudja, mi elfogadható (esztétikailag, ízlésbelileg), és mi nem. Ami gyenge, értéktelen, ízléstelen, amiből hiányzik az eredetiség, a művészi érték, ami giccs – az ne legyen sem az Alaptantervben, ne hangozzék el a Parlamentben.

Mivel nincs bizottság, amihez ez ügyben fordulhatnánk, egymás között kellene ezt megbeszélni. Ha lenne, akivel lehet.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.