Jenő (vagy Lajos) természetrajzához

  • Kálmán C. György
  • 2013. május 17.

Első változat

Ez a nagyon híres karikatúra Robert Leighton alkotása, a New Yorkerben jelent meg 2013 januárjában. Szövege – szabad, de pontos fordításban – ez lenne: „Bazmeg, Escher, gyere csak föl.”

false

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hagyok időt a kedves olvasónak, hogy kiröhögje magát, soká fog tartani.

Megvolt? Na most akkor. A képen két valóságos emberi alak látszik (és egy virtuális, Escher, valahol lent), „akit fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk leginkább, melyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta”.

A kép főszereplője az a munkás, aki lekiabál Eschernek – nevezzük őt Pistának. A kép nézője elsősorban vele azonosul – észleli (a néző is, Pista is), hogy valami baj van, ezért lekiabál annak, akit hibásnak vél. Pista nem is egyszerű munkás, sokkal inkább művezetőféle; ő az, aki megteheti, hogy leordít a tervezőnek (de legalábbis annak, aki a vastraverznek ezt a részét kitalálta), a vezetéknevén szólítja (minden „mérnök úr”, „úr” vagy hasonló titulus nélkül), kissé nyers szavakkal hívja magához. Ha nem is épp egyenrangú vele, joga van így beszélni hozzá, és intézkedni, kifogásolni.

Mert az nyilvánvaló, hogy kifogásolni fog. Pedig az az igazság, hogy nem is ő vette észre, hogy itt valami baj van. Jenő (vagy Lajos) volt az, aki a szegecselést végzi tőle balra (nekünk jobbra), háttal. Jenő (vagy Lajos) azzal ment oda reggel, hogy itt szegecselés lesz, menjen csak föl, vigye a vödörben a szegecseket meg az ütve csavarozót, álljon neki. Hát jó, azt csinálja reggel óta. Hamar észrevette, hogy itt valami bibi van, de hát Pista nagy ritkán kerül csak elő ilyenkor, folyton valami más dolga van, ellenőriz, bemegy az irodára, rendeléseket ad föl, telefonál, intézkedik, a Marikával egyeztet. Jenő (vagy Lajos) nézegette egy darabig, hogy nem lesz ez így jó, de neki csak szegecselnie kell, a többi nem az ő dolga – amikor Pista kijött végre megnézni, hogy áll a szegecselés, akkor megmutatta neki. Pista először azt mondta, hogy nincs semmi baj, jó lesz ez így. Akkor Jenő (vagy Lajos) megpróbálta elmagyarázni, de belefáradt, unta – Jenő (vagy Lajos) ezt utálja a legjobban, a sok dumát. Lassanként Pista is rájött, hogy valami nincs rendben, addigra már Jenő (vagy Lajos) odébb vonult, folytatta a szegecselést, ha hamarabb végez, korábban mehet haza. Akkor kezdett Pista lekiabálni.

Jenő (vagy Lajos) nem hülye, csak a sok dumát nem bírja, matekból is mindig jó volt, csak a levezetések és bizonyítások sose mentek, történelemből és irodalomból is sokat tudott, felelni viszont gyűlölt. Pista meg olyan nyüzsgős, elvégzett valami tanfolyamot, egész elfelejtett szegecselni is, nemsokára építésvezető lesz. Nem baj, Jenő (vagy Lajos) jól elvan így is, hagyják őt békén, oldják meg, ha ilyesmi bajuk van, mint most ezzel az Escherrel. Kidolgozza a munkaidejét, nem okvetetlenkedik, nem beszél sokat, akkor sem szól bele, ha a nagyokosok elmértek valamit vagy ha toldás kell, vésésre van szükség. Jenő (vagy Lajos) szorgalmas és szótlan munkaerő, nyugit akar, csendet, jó kalapácsot vagy ütve csavarozót és megfelelő minőségű szegecseket.

És ha megmondják, kire szavazzon, arra fog szavazni. A többi nem az ő dolga.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.