Magyarázataink

  • Kálmán C. György
  • 2013. május 25.

Első változat

Legalább kétféle magyarázatot szoktunk találni a botrányokra: ezek hülyék vagy valamiről elterelik a figyelmet.

Mivel izgalomban nincs hiány – minden hétre, sőt minden napra jutnak elképesztő, felháborító, idegborzoló események –, érthető, hogy valamennyien magyarázatokat keresünk. És találunk is. Az egyik közkedvelt típusa ezeknek az, hogy „ezek teljesen hülyék, elment az eszük, dilettánsok, amatőrök, buták”. Vonzó okadatolás, két szempontból is. Egyrészt alkalmat ad azoknak, akik amúgy a kormányzó hatalom hívei (vagy azok voltak valaha), hogy mégis csatlakozzanak azokhoz, akik bírálják a kormányt; ez a legegyszerűbb és legkevésbé elvi bírálat – olyasvalami, amit minden normális ember elmondhat (oldaltól függetlenül), aki látja (bármelyik) kormány ügyetlenkedését, töketlenkedését vagy akár bűneit. Hiszen – másrészt – ez a magyarázat emberi szintre tolja a problémát: mintha nem strukturális vagy működésbeli bajok volnának, hanem (hát, istenkém, ez előfordul) hülyék egyes emberek, rosszul vannak kiválasztva a funkcionáriusok, a minisztériumi vezetők, esetleg maguk a képviselők.

Vagyis: rendben lenne minden, csak néhány akarnok és ostoba ember jutott hirtelen hatalomhoz, ha ezeket kiebrudaljuk, még inkább rendben lesz minden.

Persze, mégis sokan és sokszor folyamodunk ehhez a minősítgetéshez; például kínunkban, mert nem értjük az okokat, mert dühösek vagyunk, és főleg: túlságosan türelmetlenek ahhoz, hogy megkeressük a háttérben húzódó mozgatórugókat (ami leggyakrabban, úgy gyanítjuk: a pénz, a hatalom, a dicsőség [a szexet fel sem tételezzük]). Viszont az is kissé kétséges megoldás – ez volna a magyarázatok egy másik típusa –, amikor valami rejtett tervezetet, egyenesen konspirációt, tudatos és akaratlagos céltételezést és végrehajtást látunk minden kormányzati agyrém mögött.

Az egyik baj ezzel az elgondolással (és a többiről most nem is fogok szólni) az, hogy az gyakran az elterelésre hivatkozik, és ezt ráadásul horizontálisan érti. Megmagyarázom. Úgy szoktuk gondolni, hogy egy-egy botrány azért tört ki, hogy egy másikról elterelje a figyelmet. Itt az egyes elemek csaknem felcserélhetők: a trafikbotrány, a Nemzeti Összetartozás Dala, Kerényi megnyilatkozása, a Margitsziget einstandolása, az őszödi beszéd ügye, Biró Zoltán új állami „kutatóintézete” – melyik tolakszik a másik elé? Melyik szolgálja azt a célt, hogy ne vegyük észre a másikat (vagy kevésbé tartsuk rajta a szemünket)? Mindegy; a publicista (vagy politikus), ha (gondolatilag) megszorul, rögtön rákezdi, hogy A ügy csak B ügyről van hivatva elterelni a figyelmet.

Azért mondom, hogy mindez horizontálisan van elgondolva, mert lehetne ezt azért másként is: ugyanis egymás tetején, vagyis vertikálisan van egy-egy ügy, ahol a felső eltakarja az alsót; nem egymás melletti két botrány vonja el egymásról az érdeklődő, vizsla tekintetet, hanem egy nagy botrányon belül, egymásra halmozva van annyi réteg, hogy az alsók alig (vagy kevésbé) látszanak.

Néhány példa (ez csak első változat, tehát jelzésszerűen): a trafikbotrányról helyesen mondja Tóta W. Árpád, hogy minden mutyin, korrupción, csaláson túl ott az a nem lényegtelen probléma, hogy jelentősen megnehezedik a hozzáférés a dohányárukhoz, ami abszurdum. Az Összetartozó Nemzet-ének (jogos) fikázása közben már el is felejtjük, hogy micsoda elképesztő ünnepet eszeltek ki nekünk; amikor Orbán beszól Merkelnek, a tankokon való csámcsogás közben futni hagyjuk a lerohant magyar nép aljas mítoszát. És amikor mindenki felzúdul azon, hogy Kerényi buzizik, már szót sem vesztegetünk arra, hogy burkoltan bár, de zsidózik is, és főleg – hogy a felsőoktatás saját szája íze szerinti átalakításáról is van néhány keresetlen szava.

Ebben az a veszedelmes, hogy ami „alul” van, amit nem bolygatnak túl sokan, mert erre már senkinek nincs energiája – az elkezdi (folytatja) a pusztító munkát. A „felül” lévő dolgokat el lehet sikálni, ki lehet fehéríteni, magyarázkodással, akár (ritkán) bocsánatkéréssel, sőt (soha nem fordul elő) lemondással. De ott marad rothadva, tenyészve, fertőzően és egyre terjedve mindaz, ami alul volt. Jó, nem bántjuk („szegény”) Merkel asszonyt – de azért a németek voltak a mi világháborús ellenségeink, ugye? Jó, nem buzizunk – de azért ugye beszántjuk a Színművészeti Egyetemet?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.