Magyarázataink

  • Kálmán C. György
  • 2013. május 25.

Első változat

Legalább kétféle magyarázatot szoktunk találni a botrányokra: ezek hülyék vagy valamiről elterelik a figyelmet.

Mivel izgalomban nincs hiány – minden hétre, sőt minden napra jutnak elképesztő, felháborító, idegborzoló események –, érthető, hogy valamennyien magyarázatokat keresünk. És találunk is. Az egyik közkedvelt típusa ezeknek az, hogy „ezek teljesen hülyék, elment az eszük, dilettánsok, amatőrök, buták”. Vonzó okadatolás, két szempontból is. Egyrészt alkalmat ad azoknak, akik amúgy a kormányzó hatalom hívei (vagy azok voltak valaha), hogy mégis csatlakozzanak azokhoz, akik bírálják a kormányt; ez a legegyszerűbb és legkevésbé elvi bírálat – olyasvalami, amit minden normális ember elmondhat (oldaltól függetlenül), aki látja (bármelyik) kormány ügyetlenkedését, töketlenkedését vagy akár bűneit. Hiszen – másrészt – ez a magyarázat emberi szintre tolja a problémát: mintha nem strukturális vagy működésbeli bajok volnának, hanem (hát, istenkém, ez előfordul) hülyék egyes emberek, rosszul vannak kiválasztva a funkcionáriusok, a minisztériumi vezetők, esetleg maguk a képviselők.

Vagyis: rendben lenne minden, csak néhány akarnok és ostoba ember jutott hirtelen hatalomhoz, ha ezeket kiebrudaljuk, még inkább rendben lesz minden.

Persze, mégis sokan és sokszor folyamodunk ehhez a minősítgetéshez; például kínunkban, mert nem értjük az okokat, mert dühösek vagyunk, és főleg: túlságosan türelmetlenek ahhoz, hogy megkeressük a háttérben húzódó mozgatórugókat (ami leggyakrabban, úgy gyanítjuk: a pénz, a hatalom, a dicsőség [a szexet fel sem tételezzük]). Viszont az is kissé kétséges megoldás – ez volna a magyarázatok egy másik típusa –, amikor valami rejtett tervezetet, egyenesen konspirációt, tudatos és akaratlagos céltételezést és végrehajtást látunk minden kormányzati agyrém mögött.

Az egyik baj ezzel az elgondolással (és a többiről most nem is fogok szólni) az, hogy az gyakran az elterelésre hivatkozik, és ezt ráadásul horizontálisan érti. Megmagyarázom. Úgy szoktuk gondolni, hogy egy-egy botrány azért tört ki, hogy egy másikról elterelje a figyelmet. Itt az egyes elemek csaknem felcserélhetők: a trafikbotrány, a Nemzeti Összetartozás Dala, Kerényi megnyilatkozása, a Margitsziget einstandolása, az őszödi beszéd ügye, Biró Zoltán új állami „kutatóintézete” – melyik tolakszik a másik elé? Melyik szolgálja azt a célt, hogy ne vegyük észre a másikat (vagy kevésbé tartsuk rajta a szemünket)? Mindegy; a publicista (vagy politikus), ha (gondolatilag) megszorul, rögtön rákezdi, hogy A ügy csak B ügyről van hivatva elterelni a figyelmet.

Azért mondom, hogy mindez horizontálisan van elgondolva, mert lehetne ezt azért másként is: ugyanis egymás tetején, vagyis vertikálisan van egy-egy ügy, ahol a felső eltakarja az alsót; nem egymás melletti két botrány vonja el egymásról az érdeklődő, vizsla tekintetet, hanem egy nagy botrányon belül, egymásra halmozva van annyi réteg, hogy az alsók alig (vagy kevésbé) látszanak.

Néhány példa (ez csak első változat, tehát jelzésszerűen): a trafikbotrányról helyesen mondja Tóta W. Árpád, hogy minden mutyin, korrupción, csaláson túl ott az a nem lényegtelen probléma, hogy jelentősen megnehezedik a hozzáférés a dohányárukhoz, ami abszurdum. Az Összetartozó Nemzet-ének (jogos) fikázása közben már el is felejtjük, hogy micsoda elképesztő ünnepet eszeltek ki nekünk; amikor Orbán beszól Merkelnek, a tankokon való csámcsogás közben futni hagyjuk a lerohant magyar nép aljas mítoszát. És amikor mindenki felzúdul azon, hogy Kerényi buzizik, már szót sem vesztegetünk arra, hogy burkoltan bár, de zsidózik is, és főleg – hogy a felsőoktatás saját szája íze szerinti átalakításáról is van néhány keresetlen szava.

Ebben az a veszedelmes, hogy ami „alul” van, amit nem bolygatnak túl sokan, mert erre már senkinek nincs energiája – az elkezdi (folytatja) a pusztító munkát. A „felül” lévő dolgokat el lehet sikálni, ki lehet fehéríteni, magyarázkodással, akár (ritkán) bocsánatkéréssel, sőt (soha nem fordul elő) lemondással. De ott marad rothadva, tenyészve, fertőzően és egyre terjedve mindaz, ami alul volt. Jó, nem bántjuk („szegény”) Merkel asszonyt – de azért a németek voltak a mi világháborús ellenségeink, ugye? Jó, nem buzizunk – de azért ugye beszántjuk a Színművészeti Egyetemet?

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.