Pátosszal átitatott nagyképűség, szenteskedéssel nyakonöntött pitiánerség, közgazdasági katyvaszba bugyolált nettó butaság, fantaszta víziókkal spékelt nyárspolgári szűklátókörűség, és így tovább – a sor folytatható, új és új röhögnivalókkal szembesülünk naponta, amik persze egyúttal a felháborodásnak is alkalmas tárgyai. És ugyanakkor (vagy közvetlenül azelőtt/azután), amikor hápogunk, kiakadunk és kétségbeesve dühöngünk, alkalom nyílik a jóízű hangos hahotára. Azért lássuk be, amiben élünk, minden további minősítés mellett, roppant mulatságos
De a nevetést a hatalom rosszul viseli. Nagyon ingerült lesz, ha kiröhögik, mert akkor nem félnek tőle eléggé, és mert nem is tud erre megfelelően reagálni. Legfeljebb úgy, hogy megpróbálja kiiktatni a széles vigyort – ha a röhögőket és röhögtetőket nem tudja is, megpróbálja a körülményeket úgy alakítani, hogy kevesebb esély legyen a kacajra. Minél kevesebbet és nagyon szigorú korlátok között kommunikál, minél több mindent titkosít vagy korlátozza a nyilvánosságot, és komoran összevonja a szemöldökét, ha bárki viccet akar csinálni belőle.
Most például Kövér László, a Parlament elnöke nagyon felbosszankodott azon, hogy az Index újságírói „súlyosan megsértették az Országház és az Országgyűlés méltóságát”, amikor vicces(nek szánt) dalocskát adtak elő egy videóban. Olyannyira felháborodott, hogy rögvest ki is tiltotta őket a T. Házból. Ami persze – megintcsak – egyszerre felháborító és ellenállhatatlanul mulatságos.
Arról is írni kell majd egyszer, hogy vajon egyenlően van-e elosztva a humorérzék jobb és baloldalon (vagy a kormány mellett és ellene állók körében); vajon nem bennem van-e a hiba, amikor alig-alig látom felcsillanni a humort a kormánypárt oldalán? Persze nagyon sok gagyi, ócska, csak indulatot tükröző, humorosnak szánt megnyilvánulás olvasható a „ballib” (a jelenlegi konzervatív-jobboldali-keresztény hatalommal szembeszegülő) oldalon, de végeredményben még mindig sokkal szellemesebbek, derűsebbek, mulatságosabbak a reakciók (a Facebook-bejegyzésektől a blogokon át a szeriőz újságok publicisztikáiig), mint a kormánypárti oldalon. Amiről most kellene írnom, az Index kis videó-jegyzete, nem tartozik a legjobbak közé, de nem is valami nagy leleplezés a célja, csak apró érdekességeket, kis vicces elemeket emel ki az Országgyűlés munkájából – és van egy kis énekelgetés, elég zagyva,de igazán ártalmatlan szöveggel. Talán az a baj vele, hogy díszletként (és kellékként) használja a Szent Magyar Országgyűlés helyszíneit és berendezését.
Az Kövér László nagy tévedése, hogy közvetlen összefüggésbe hozza az Országgyűlés kiröhögését az Országgyűlés helyszínén felvett képekkel – holott e kettőnek semmi köze egymáshoz. Bátran, tele szájjal, földön fetrengve lehet vihogni a méltóságos népképviseleti szerven minden helyszíni felvétel nélkül is – talán még zavarja is tisztánlátásunkat, ha esendő, egészen ember-szerű, kis hibákkal és esetleg jó tulajdonságokkal is rendelkező alakokat látunk, amíg a bődületes baromságokon, felháborító tahóságokon, elképesztő szemtelenségeken nevetünk. Ha legközelebb olyan videót látunk, amely az első pillanattól az utolsóig sötétséget (vagy festői tájképeket, netán megyei másodosztályú billiárdversenyt) ábrázol, és közben megtudjuk (vagy akár csak elképzeljük), mi (nem) folyik a magyar Parlamentben – hát, csorogni fog a könnyünk (stb.) a nevetéstől.
Meglehet, ezt hisztérikus hahotának is lehet nevezni. Mint aki a vesztét érzi.
