Kálmán C. György

Az MTVA (jogi) lelke

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 19.

Első változat

Felhívom a figyelmét azoknak, akik eddig azt hitték, hogy holmi vállalati sajtóközleményeket nem érdemes olvasni, ennél érdekesebb, szebb, lélekemelőbb olvasmányok is vannak, hogy vizsgálják felül merev álláspontjukat, mert tanulságos és elemzésre méltó írásokat (ha más erényük nem volna is) például az MTVA honlapján érdemes tanulmányozni.

Itt van rögtön a vasárnap délután fél háromra datált közlemény; ebben az MTVA két internetes orgánumtól is helyreigazítást követel, egyúttal alapvető jogi ismereteinket gazdagítja - sőt alakítja át - , felülmúlhatatlan eleganciával. Az első helyreigazítási kérelemből kiderül: ha valamiben kételkedsz, kedves olvasó, azzal jogot sértesz. Ha eddig nem tudtad volna. Ne kételkedjél, ha szabad kérnem, mert lesz kapsz. Tudniillik

 

a tudósítás a közmédia egyes felsővezetőinek felmentéséről tárgyszerű és korrekt volt. Annak kétségbevonását a sajtószabadság megsértésének tartjuk.

 

Ha tehát (okkal vagy ok nélkül) figyelmeztetek valakit arra, hogy helytelenül viselkedik, hogy szabálysértést vagy bűncselekményt követ el, pláne ha ezt kifogásolom, ellenzem, tette helyességét kétségbe vonom - akkor (a tett megítélésétől függetlenül) én vagyok a bűnös (de legalábbis: én is bűnös vagyok). Aki a magas közmédiumok bármelyikének bármilyen cselekedetét bírálni merészeli, az a közmédiumok ellen dolgozik, ergo sajtószabadságsértő gazfickó, dutyiba vele. Így mondja ezt a sajtószabadság felkent bajnoka, maga az MTVA.

 

Viszont a közmédiumok végtelenül kegyesek is egyben, és hallatlan jóindulattal és megbocsátással néznek el bizonyos törvénysértő cselekedeteket, pusztán mert ádventi hangulatban rájuk jön a humanizmus. Egy másik orgánum ugyanis

 

hamisan állította, hogy a közmédia rendőri intézkedést kért volna a közmédia Kunigunda utcai bázisa előtt jogellenesen éhségsztrájkolókkal szemben.

 

Az éhségsztrájkolók immár kilencedik napja ott vannak, de az MTVA olyan baromi rendes, hogy bár tudván tudja, hogy ez „jogellenes”, eddig nem tett lépéseket. Csak mert olyanja van, jófejségből. Ugyanakkor lazán beszúrja a helyreigazítást követelő közleménybe, hogy lássuk: azért tudja, amit tud. Jogellenes, na. Most – még  - nem csinál ebből ügyet, de majd alkalomadtán előveszi. Összekacsint velünk – hát, mi tagadás, ő maga is kicsikét bűnpártoló, jogellenes cselekedetet tűr el saját felségterületén.

 

Érdekes lelke van az MTVA-nak, senki ne húzzon ujjat vele.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.