Kálmán C. György

Az MTVA (jogi) lelke

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 19.

Első változat

Felhívom a figyelmét azoknak, akik eddig azt hitték, hogy holmi vállalati sajtóközleményeket nem érdemes olvasni, ennél érdekesebb, szebb, lélekemelőbb olvasmányok is vannak, hogy vizsgálják felül merev álláspontjukat, mert tanulságos és elemzésre méltó írásokat (ha más erényük nem volna is) például az MTVA honlapján érdemes tanulmányozni.

Itt van rögtön a vasárnap délután fél háromra datált közlemény; ebben az MTVA két internetes orgánumtól is helyreigazítást követel, egyúttal alapvető jogi ismereteinket gazdagítja - sőt alakítja át - , felülmúlhatatlan eleganciával. Az első helyreigazítási kérelemből kiderül: ha valamiben kételkedsz, kedves olvasó, azzal jogot sértesz. Ha eddig nem tudtad volna. Ne kételkedjél, ha szabad kérnem, mert lesz kapsz. Tudniillik

 

a tudósítás a közmédia egyes felsővezetőinek felmentéséről tárgyszerű és korrekt volt. Annak kétségbevonását a sajtószabadság megsértésének tartjuk.

 

Ha tehát (okkal vagy ok nélkül) figyelmeztetek valakit arra, hogy helytelenül viselkedik, hogy szabálysértést vagy bűncselekményt követ el, pláne ha ezt kifogásolom, ellenzem, tette helyességét kétségbe vonom - akkor (a tett megítélésétől függetlenül) én vagyok a bűnös (de legalábbis: én is bűnös vagyok). Aki a magas közmédiumok bármelyikének bármilyen cselekedetét bírálni merészeli, az a közmédiumok ellen dolgozik, ergo sajtószabadságsértő gazfickó, dutyiba vele. Így mondja ezt a sajtószabadság felkent bajnoka, maga az MTVA.

 

Viszont a közmédiumok végtelenül kegyesek is egyben, és hallatlan jóindulattal és megbocsátással néznek el bizonyos törvénysértő cselekedeteket, pusztán mert ádventi hangulatban rájuk jön a humanizmus. Egy másik orgánum ugyanis

 

hamisan állította, hogy a közmédia rendőri intézkedést kért volna a közmédia Kunigunda utcai bázisa előtt jogellenesen éhségsztrájkolókkal szemben.

 

Az éhségsztrájkolók immár kilencedik napja ott vannak, de az MTVA olyan baromi rendes, hogy bár tudván tudja, hogy ez „jogellenes”, eddig nem tett lépéseket. Csak mert olyanja van, jófejségből. Ugyanakkor lazán beszúrja a helyreigazítást követelő közleménybe, hogy lássuk: azért tudja, amit tud. Jogellenes, na. Most – még  - nem csinál ebből ügyet, de majd alkalomadtán előveszi. Összekacsint velünk – hát, mi tagadás, ő maga is kicsikét bűnpártoló, jogellenes cselekedetet tűr el saját felségterületén.

 

Érdekes lelke van az MTVA-nak, senki ne húzzon ujjat vele.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.