Képesblog

  • Kálmán C. György
  • 2013. március 13.

Első változat

„Szép gyermekeink” és „csúnya, üvöltözős bácsik-nénik” – kissé elegem van ebből a szembeállításból.

Láttam én már ellenszenves fiatalt, csúnya gyereket, buta ifjút.

Éppen ezért, a szívtelen tuskó, aki vagyok, meglehetős viszolygással olvasom azokat a szövegeket, amelyek a székháznál történt tüntetés résztvevőit alig leplezett meghatottsággal ragyogó, okos fiatalnak, „a mi szép gyermekeinknek” titulálják. Jó, persze, többségükben valóban ifjú emberek voltak, és az ellenük felvonuló békemenetesek között meg sok volt a középkorú; azt is megértem, hogy aki rokonszenves célokért küzd, akinek az elveivel vagy meggyőződésével egyetértünk, az maga is rokonszenvesnek, egyenesen szépnek látszik.

De azért legyünk már egy kicsit észnél. Nem más ez, mint „lookism”, olyan előítélet, amely valakinek a kinézetén alapul, amely szerint ha valaki rút, taszító, esetleg gusztustalan vagy kellemetlen benyomást kelt, akkor minden más tekintetben is rászolgál kedvezőtlen ítéletünkre.

Tegyen csak próbát a kedves olvasó – az a kedves, intelligens arcú néni a villamosmegállóban vajon a Kafka-olvasókörbe vagy az abortusz- és melegellenes asszonyszövetség gyűlésére igyekszik? Az az ősz hajú úr a buszon, aki vaskos német regényt olvas éppen – liberálanarchista bridzsklubba vagy a pogrom-előkészítő főbizottság soros ülésére megy? A kocsma előtt viháncoló diákok vajon a Hallgatói Hálózat tagjai, vagy avatásukra készülő gárdisták? Nem, nem igaz, hogy ránézésre, pusztán arcuk, öltözködésük, testformájuk vagy bármi efféle alapján bármi biztosat – és igazságosat – mondhatunk embertársainkról.

Éppen ezért nem is igen szeretem az alábbi plakátot, ami terjed a neten:


Ez az arcképcsarnok azt akarja sugallni, hogy lám, ilyen rondák, öregek és lehetetlen viselkedésűek ezek a békemenetesek (akiket Bencsik András hívott a Fidesz-székház elé, hogy „védjék meg” a párt legfontosabb épületét a randalírozó fiataloktól). Holott elég egyszerű igazság, hogy a középkorú vagy idősebb és dühösen üvöltöző, hangoskodó ember mindig is kevésbé vonzó, mint a fiatal, csendes, jókedélyű. De ne mondja nekem senki, hogy nem lehetne hasonló tablót csinálni bármely tüntetés résztvevőiről, bármilyen igazságos és méltánylandó célért vonulnak is föl a résztvevők. Sajnos, könnyen el tudom képzelni, hogy „jóarcú gyerekek”, „vidám, okos fiatalok” a Nemzeti Arcvonal (vagy mit tudom én, bármi efféle) vérgőzös gyűlésein is fényképezhetők volnának.

Törődjünk ebbe bele. Attól, hogy valakinek igaza van, hogy helyes ügyért mutogatja nyilvánosan az arcát, nem lesz szép – és fordítva, nem csúnyít meg senkit az, ha hazug célokért, visszataszító motívumok bűvöletében megy az utcára. A költő szavai („A Szép: igaz, s az Igaz: szép”) élő emberekre csak igen korlátozottan érvényesek.

Azaz várjunk csak, izé…

Mégis, mégis…

Minden elvi fenntartásom ellenére azért azt el kell ismernem, hogy a közszereplők mégiscsak valamennyire felelősek azért, hogyan, miféle „kinézettel” jelennek meg a nyilvánosság terein. Ők azt vállalják, hogy nemcsak tetteik és szavaik alapján, hanem – bizony – arcuk, gesztusaik, testük, külső megjelenésük szerint is megítélés alá fognak esni. Szóval – nem tudom. Mindenesetre, ha én ellenzéki párt volnék, lehet, hogy az egyik plakátom az alábbi volna, minden kommentár, magyarázkodás, útbaigazítás nélkül. De lehet, hogy rendkívül rosszindulatú és előítéletes vagyok.

Kálomista Gábor


Kálomista Gábor

Fotó: MTI

 


Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.