Vasárnap este írom ezt a bejegyzést – ma derült ki (vagy legalábbis ma került a világhálóra), hogy az ombudsman szerint nem volt minden rendben (vagyis nagyon sok minden nem volt rendben) a Kossuth téri fák kivágásával.
Annak idején én is keseregtem egy sort a fák miatt. Minden szépészeti, természetvédelmi, városképi megfontolástól függetlenül – kultúrországban nem így intézik ezt. Most (vasárnap este) nem lehet tudni, ki és mit fog reagálni az ombudsman állásfoglalására – csak azt tudhatjuk, de ezt egészen bizonyosan, hogy a kár sok-sok évig nem állítható helyre, bár elképzelhető, hogy a KIM külön főosztályt állít fel a fanövekedés gyorsításának kutatására, és rendeleteket is hoz e nagy jelentőségű nemzeti folyamat nemzeti beindítására.
Pontosabban: annyit azért már lehet tudni, hogy az önkormányzat közölte: minden oké, „a belvárosi jegyző előzetesen egyeztetett mindenben a törvényességi ellenőrzést végző szervezetekkel a Kossuth téri fák ügyében, és mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el” – és gyorsan helyre is teszik az ombudsmant, tudja már, hol a helye: „az ombudsman nem bíróság, így csupán véleményt tud megfogalmazni”, azt a hét meg a nyócát, hogy fogná már be a száját.
Volt hajdan egy fideszes politikus, Wachsler Tamás, aki honvédelmi ügyekben nyüzsgött; mélyebb emléknyomokat nem hagyott bennem, csak olyasmi rémlik, hogy akkor tűnt el a politikai életből, amikor egyszer megpróbált beszállni a Fidesz elnökségéért folyó harcba, Orbán Viktorral szemben, és persze elbukott. Úgy emlékszem, akkor hamarosan abba is hagyta a politizálást, és évekig semmit nem lehetett hallani róla. Most a Kossuth tér átépítésének fő felelőseként, főnökeként, irányítójaként bukkant elő, és (csak a hangját hallottam, mindenféle interjúkban) pontosan úgy beszél, mint a legtöbb fideszes klón. (Kitérő: egyszer majd valakinek, valamikor meg kell írnia ezt is: döbbenetes, hogy a fideszes vezetők és szóvivők mennyire egyformán beszélnek, a szóhasználattól a mondatszerkezeteken át a hangsúlyokon keresztül a nyögésekig, közbenevetéstől a habozásig. Kubatov Gábor beszéde például annyira hasonlít Orbán Viktoréra, hogy ilyen elképesztő egybeesést testvérek esetében is alig érzékelni.) Wachsler tehát visszatért, mert van az a pénz; elsajátította (vagy újra felvette) a beszédegyenruhát, és tuti, hogy meg fog szólalni.
Tippelek: Wachsler ki fogja oktatni az ombudsmant arról, hogy mi mindent tud rosszul, mi mindenről „nincs értesülve”, milyen fontos szempontokat hagy figyelmen kívül; mélységes tiszteletét fogja csaknem minden mondat elején és végén kifejezni, esetleg (a tévében) finoman hajlongani is fog majd, mosolyog (kicsit lesajnálóan) – és mindent visszautasít.
Végül is – tökmindegy. Bármit mondana, a fák attól nem nőnek vissza.
