Megint a fák

  • Kálmán C. György
  • 2012. június 10.

Első változat

Vasárnap este írom ezt a bejegyzést – ma derült ki (vagy legalábbis ma került a világhálóra), hogy az ombudsman szerint nem volt minden rendben (vagyis nagyon sok minden nem volt rendben) a Kossuth téri fák kivágásával.

Annak idején én is keseregtem egy sort a fák miatt. Minden szépészeti, természetvédelmi, városképi megfontolástól függetlenül – kultúrországban nem így intézik ezt. Most (vasárnap este) nem lehet tudni, ki és mit fog reagálni az ombudsman állásfoglalására – csak azt tudhatjuk, de ezt egészen bizonyosan, hogy a kár sok-sok évig nem állítható helyre, bár elképzelhető, hogy a KIM külön főosztályt állít fel a fanövekedés gyorsításának kutatására, és rendeleteket is hoz e nagy jelentőségű nemzeti folyamat nemzeti beindítására.

Pontosabban: annyit azért már lehet tudni, hogy az önkormányzat közölte: minden oké, „a belvárosi jegyző előzetesen egyeztetett mindenben a törvényességi ellenőrzést végző szervezetekkel a Kossuth téri fák ügyében, és mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el” – és gyorsan helyre is teszik az ombudsmant, tudja már, hol a helye: „az ombudsman nem bíróság, így csupán véleményt tud megfogalmazni”, azt a hét meg a nyócát, hogy fogná már be a száját.

Volt hajdan egy fideszes politikus, Wachsler Tamás, aki honvédelmi ügyekben nyüzsgött; mélyebb emléknyomokat nem hagyott bennem, csak olyasmi rémlik, hogy akkor tűnt el a politikai életből, amikor egyszer megpróbált beszállni a Fidesz elnökségéért folyó harcba, Orbán Viktorral szemben, és persze elbukott. Úgy emlékszem, akkor hamarosan abba is hagyta a politizálást, és évekig semmit nem lehetett hallani róla. Most a Kossuth tér átépítésének fő felelőseként, főnökeként, irányítójaként bukkant elő, és (csak a hangját hallottam, mindenféle interjúkban) pontosan úgy beszél, mint a legtöbb fideszes klón. (Kitérő: egyszer majd valakinek, valamikor meg kell írnia ezt is: döbbenetes, hogy a fideszes vezetők és szóvivők mennyire egyformán beszélnek, a szóhasználattól a mondatszerkezeteken át a hangsúlyokon keresztül a nyögésekig, közbenevetéstől a habozásig. Kubatov Gábor beszéde például annyira hasonlít Orbán Viktoréra, hogy ilyen elképesztő egybeesést testvérek esetében is alig érzékelni.) Wachsler tehát visszatért, mert van az a pénz; elsajátította (vagy újra felvette) a beszédegyenruhát, és tuti, hogy meg fog szólalni.

Tippelek: Wachsler ki fogja oktatni az ombudsmant arról, hogy mi mindent tud rosszul, mi mindenről „nincs értesülve”, milyen fontos szempontokat hagy figyelmen kívül; mélységes tiszteletét fogja csaknem minden mondat elején és végén kifejezni, esetleg (a tévében) finoman hajlongani is fog majd, mosolyog (kicsit lesajnálóan) – és mindent visszautasít.

Végül is – tökmindegy. Bármit mondana, a fák attól nem nőnek vissza.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.