Megint foci

  • Kálmán C. György
  • 2013. április 22.

Első változat

Abban talán a legvérmesebb Mandiner-trollokkal sem lesz vitám, hogy Kubatov Gábor és Csányi Sándor nem sportemberek. Semmi jelentős sportteljesítmény nem fűződik a nevükhöz, edzőként vagy szertárosként, gyúróként, labdaszedőként sem ismeretesek, legfeljebb a lelátón láthatta őket, aki ezt figyeli. Mégis – ők (meg még számos pénzember és politikus) a sport közelében ügyködnek, átláthatatlan személyi és üzleti összefonódások kapcsolják őket össze, és olyan emberekkel tartják a kapcsolatot, akik nem a sporthírekben, hanem a bűnügyi krónikákban szoktak felbukkanni.

A sport (és különösen a foci) világa elképesztően sötét és gyanús szubkultúra.

Még ha nem adnánk is hitelt a hol túlhabzó és nehezen bizonyítható kirohanásoknak, hol tárgyszerű és okadatolt elemzéseknek, annyi azért világos, hogy jobb még a közelébe se keveredni azoknak a helyeknek (alkalmaknak), ahol (amikor) fociról van szó. A mai magyar foci – hozzáértők mondják – ma amúgy sem ér semmit, élvezhetetlen, nézhetetlen, ócska; ami mégis odavonzza a hatalmat és a pénzt, az a hatalom és a pénz. Vagyis az, hogy sok (és fanatizálható, behülyíthető, ugráltatható) ember számára ez még mindig fontos, tömegeket lehet megmozgatni és mozgósítani, és hogy a játékosok vételéből-eladásából, a pályák és stadionok építéséből és működtetéséből meg még ki tudja miből, a fociban pénz van.

Ráadásul – harmadik elemként – ott a foci szimbolikus jelentősége: egy csapat összefog a „mások”, az „ellenfél” ellen, jeles alkalmakkor egyenesen a „nemzeti” csapat a „külföldiekkel” küzd meg; úgy lehet csoporttudattal (és a nemzeti érzésekkel) játszani, hogy még a veszteség sós könnyeit is édes bódítószerként nyeli a szurkoló; és használható az egész ország metaforájaként, a küzdés, az összjáték, a cselek apoteózisában és az igazságtalan bírói ítéletek miatti üvöltő felháborodásban.

Úgy kell a foci a magyar pénzvilágnak és politikának, mint egy falat kenyér – maffiástul, keménymagostul, szürkepénzestül.

Csak annyit szeretnék mondani, hogy nekem ebből elegem van.

Nagyon rossz ötletnek tartom, hogy Bokros Lajos most megalakult Modern Magyarország Mozgalom Pártjának „zászlóbontásán” a pártelnök focilabdával fényképeztette magát, alelnöke pedig focihasonlatokkal világította meg a szabályos játék és a tisztességes győzelem jellegzetességeit.

Meg lehet nézni, ez állítólag poén volt.

Gyenge poén. A focilabda ma már olyan, mint a közmondásbeli kötél, amelyet akasztott ember házában nem emlegetünk. Nagyon szeretném, ha új kormány lesz, annak tagjai és felelős tisztségviselői nem járnának focimeccsre, nem példálóznának a focival (annyi remek sport van még!), és nem ápolnának szoros kapcsolatot semmilyen sportvezetővel. Ez hovatovább a tisztesség záloga. Focilabdát pedig az elkövetkező húsz évben semmiféle politikai kontextusban nem szeretnék látni/hallani.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.