Van egy kiváló blog, és azon van egy – ugyancsak kiváló – friss bejegyzés, amely rendkívül szellemesen állítja egymás mellé az Orbán Viktor ormánsági látogatásáról készült videót és a Kádár Jánosról annak idején készült hasonló filmfelvételeket. Kádár ugyanúgy leereszkedik a nép közé, szóba elegyedik az egyszerű emberekkel, kedélyes és érdeklődő, fesztelen és közvetlen; borsózik az ember háta.
Az Orbánról – propagandacéllal, a nézőközönség megnyerésének szándékával – készült filmecske rémes, taszító, nevetséges.
De nem árt néha kicsit gyanakodni magunkra. Sose bízzunk saját ítéletünkben.
Csináljunk egy tesztet: mindenki képzelje el a lehető legrokonszenvesebb embert, akit Orbán helyett a miniszterelnöki bársonyszékben látna. Hogyan viselkedne vajon az illető, ha kamerák és fényképezőgépek kereszttüzében kellene az isten háta mögötti településen néhány szót szólnia az emberekhez – egyáltalán, normálisan kommunikálnia? Vajon nem kellenének ahhoz meglehetős színészi képességek, hogy ilyenkor ne a ripacs, ne a megjátszós (elmélyített hangú, kissé népies ízekkel beszélő, joviálisan tréfálkozó) bonviván bújjon ki az emberből? Vajon jobban oldja meg ezt a feladatot egy valódi államférfi, akit a szívünkbe is zárunk? Mit tett volna ilyen helyzetben Churchill vagy De Gaulle, hogyan viselkedne Obama vagy Hável? Nem csak arról van szó, hogy annyira a pokolba kívánjuk már Magyarország miniszterelnökét, hogy nehezen viseljük, ha bármit csinál?
Ismétlem: nem vitás, Orbán produkciója borzasztó, én is rosszul vagyok tőle. Csak az a kérdés, nem várunk-e lehetetlent, ha másra számítunk – bárkitől.
Ugyanis a helyzet (a szituáció) az, ami ezt a szörnyűséget kitermeli. Mi a fenének kell az ország egyik legszegényebb vidékére „ellátogatni”, azért, hogy ott megebédeljen és ülést tartson a kormány? Kinek jó ez? És miért kell filmeseket és fotósok hadát mozgósítani erre az alkalomra? Tud hétköznapi módon beszélgetni bárki, ha kamerák kereszttüzében áll? És fordítva: nem válik-e bármilyen mindennapi cselekvés szimbolikussá, sokatmondóvá, önmagán túlmutatóvá, ha filmen vagy fotón mutatkozik meg? (Erről a film vagy fénykép alanya csak annyiban tehet, amennyiben önként válik a show részesévé.) Magyarán: ezt a helyzetet nem lett volna szabad létrehozni – ami ez után történik (és a videón látszik), az már szükségszerű következmény, aligha elkerülhető, a résztvevőktől (majdnem) függetlenül.
És a helyiek? Az istenadta nép? Ne vonjuk késégbe, hogy az örömük, érdeklődésük, izgalmuk, bizony, őszinte. Ugyan, mi történik egy ormánsági faluban? Jöhetne ide Pumpás Pista vagy Hajdú Péter, Kiszel Tünde vagy Böröcz István – szinte bárki, aki a járásnál szélesebb körben ismert, az elhagyatott, szegény és eseménytelen falvak népe – legalább néhány percre, és ha nem másért, a segítség reményében – boldog volna vele. Hogy odafigyelnek rá, szóba állnak vele.
Ezzel visszaélni – na, ez az igazi gaztett.
