„Távolban egy fehér vitorla”

  • Kálmán C. György
  • 2012. május 18.

Első változat

Nyilván van olyan lelkiállapot, amikor valaki úgy érzi: neki – becsületének, elveinek, respektusának – már annyi, most már akármit mondhat vagy tehet; és mondja (teszi), ami a szívén fekszik (vagy amit sose gondolt komolyan, de most éppen ezt kell mondania); mondja (teszi) a legvadabb hülyeségeket, a legcinikusabb vagy legaljasabb szóvirágokat. Úgyis mindegy már. Gyerekei felnőttek, unokáit ettől még vígan lovagoltathatja a térdén, csak kihúzza a hátralevő időt.

Így lehet valahogy Pokorni Zoltán is, aki – mint egy kiváló elemzés emlékeztet – ekként nyilatkozott az iskolaőrségről: „Hát Nyilas Misit is az iskolaszolga zárta karcerbe, és még meg is fenyítette. Hát mi van abban?” 

Nem, szó sincs arról, hogy a volt történelemtanár érzéketlen vagy gonosz volna; csakis a legtisztább, legnemesebb konzervativizmus és hagyománytisztelet lehet ez. Minden nemzedéknek kötelessége, hogy saját tapasztalatait átörökítse a következő generációkra, beavassa az ifjabbakat saját traumáinak és örömeinek eredetébe, tegye számukra is átélhetővé mindazt, amit régebbi korok őrá testáltak. (Ahogyan már megírtam: ezt a magatartást példázzák az efféle mondatok: „Nekem bezzeg hajnalban kellett kelnem, szíjjal vert a mester, ha elrontottam a munkadarabot.” „Udvart kellett söpörnöm, kilincset szidoloznom, ha hírét vettük, hogy jön a tanácselnök.” „Három műszakban dolgoztam, tönkrementek az ízületeim, mégse panaszkodtam.” „Engem is vert a fater, mégis ember lett belőlem.”)

Nekem például kötelező volt elolvasni Katajev Távolban egy fehér vitorla című regényét, általános iskolában. Már nem emlékszem, tényleg elolvastam-e (ha igen, semmiféle nyomot nem hagyott bennem), de fel tudom idézni az irodalomórák kínos, izzadt, őrületesen lassan telő perceit, ami felért Nyilas Misi karcerével; teljesen érthető, ha az a nemzedék, amelyik ezt átélte, nem nyugodhat, ha nem ismételteti meg ezt az embert formáló tapasztalatot – például Wass Albert révén – az ifjú, felnövekvő generációval. A történelem folytonosságát teremti így meg, sajátos emlékezetkultúrát, az ember esztétikai nevelésének segítségével. Minden magyar ember tapasztalja meg a karcer-, Katajev-, iskolaőr-, Wass-élményt. Embert faragunk belőle.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.