Nehogy már tablettával

  • Kálmán C. György
  • 2012. május 23.

Első változat

Nem csodálom, ha a kedves olvasó nem ismeri ki magát az abortusztabletta ügyében: regisztrálták, mert az EU-szabályok szerint regisztrálni kellett, viszont nem hozzák forgalomba; amúgy szabad, gyógyszertári forgalomban eddig sem volt, csak klinikai alkalmazása létezett. Hogy most mi van, azt nem érteni – én legalábbis nem értem. Az a fura helyzet áll elő, hogy a parlament politikai megfontolásokból megtiltja egy gyógyszer (vagy nevezzük bárhogy) forgalmazását. Holnap jöhet a karvalytőkések Aspirinje, vagy valamely közel-keleti oligarcha köhögés elleni pora.

Szóval, elég zűrzavaros dolog ez, amiben a jelek szerint csak az a lényeg, hogy a kereszténydemokraták újra kinyilváníthatják, hogy ők az abortuszt ellenzik – belesápadnak, ha csak szóba kerül, és a terhességmegszakítás szó hallatán megindul bennük az elemi erejű felháborodás. (Olyannyira, hogy maga Semjén Zsolt is tüntetésre ragadtatja magát, Duró Dóra és Novák Előd oldalán.)

Hogy voltaképpen mi a bajuk a kereszténydemokratáknak az abortusz ezen formájával, ha már egyszer maga az abortusz (bizonyos feltételekkel) legális, azt kellett volna megmutatnia a közszolgálati televízióban a KDNP-s orvos Nagy Kálmánnak, aki az LMP-s Ertsey Katalinnal vitatkozott (itt, kb. a 10. perctől kb. 14 percen át). Hát, ne kerteljünk, nem sikerült. A doktor úr szerint a vérzés érzelmileg megrendíti a nőket, „bizonyos értelemben sokkal jobban, mint a másik beavatkozás” (a „kaparás”, „művi vetélés”, ilyesmi szavakat kereszténydemokrata úriember szájára nem vesz). Ertsey képviselő asszony nem veti közbe azt a közismert tényt, hogy a nők bizonyos életkorban meglehetős rendszerességgel átélik a vérzés nem kellemes élményét, viszont szelíden végighallgatja a doktor úr felfoghatatlan okfejtését arról, hogy miért is megalázóbb a tablettás beavatkozás annál, mint ha hideg vasakkal túrnak a hölgy lába közé.

Lehetetlen ugyan bizonyítani, de határozottan az volt az érzésem, hogy Nagy doktor úrban indulatokat vált ki az abortusz, és legszívesebben meg is büntetné azokat, akik ilyesmire vetemednek. És ha már nem büntethet, legalább annyit szeretne elérni, hogy legyen nekik rossz. Hogy megemlegessék. Mert ez a kormány szépre, jóra akarja nevelni a népet, mindenáron.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.