Nehogy már tablettával

  • Kálmán C. György
  • 2012. május 23.

Első változat

Nem csodálom, ha a kedves olvasó nem ismeri ki magát az abortusztabletta ügyében: regisztrálták, mert az EU-szabályok szerint regisztrálni kellett, viszont nem hozzák forgalomba; amúgy szabad, gyógyszertári forgalomban eddig sem volt, csak klinikai alkalmazása létezett. Hogy most mi van, azt nem érteni – én legalábbis nem értem. Az a fura helyzet áll elő, hogy a parlament politikai megfontolásokból megtiltja egy gyógyszer (vagy nevezzük bárhogy) forgalmazását. Holnap jöhet a karvalytőkések Aspirinje, vagy valamely közel-keleti oligarcha köhögés elleni pora.

Szóval, elég zűrzavaros dolog ez, amiben a jelek szerint csak az a lényeg, hogy a kereszténydemokraták újra kinyilváníthatják, hogy ők az abortuszt ellenzik – belesápadnak, ha csak szóba kerül, és a terhességmegszakítás szó hallatán megindul bennük az elemi erejű felháborodás. (Olyannyira, hogy maga Semjén Zsolt is tüntetésre ragadtatja magát, Duró Dóra és Novák Előd oldalán.)

Hogy voltaképpen mi a bajuk a kereszténydemokratáknak az abortusz ezen formájával, ha már egyszer maga az abortusz (bizonyos feltételekkel) legális, azt kellett volna megmutatnia a közszolgálati televízióban a KDNP-s orvos Nagy Kálmánnak, aki az LMP-s Ertsey Katalinnal vitatkozott (itt, kb. a 10. perctől kb. 14 percen át). Hát, ne kerteljünk, nem sikerült. A doktor úr szerint a vérzés érzelmileg megrendíti a nőket, „bizonyos értelemben sokkal jobban, mint a másik beavatkozás” (a „kaparás”, „művi vetélés”, ilyesmi szavakat kereszténydemokrata úriember szájára nem vesz). Ertsey képviselő asszony nem veti közbe azt a közismert tényt, hogy a nők bizonyos életkorban meglehetős rendszerességgel átélik a vérzés nem kellemes élményét, viszont szelíden végighallgatja a doktor úr felfoghatatlan okfejtését arról, hogy miért is megalázóbb a tablettás beavatkozás annál, mint ha hideg vasakkal túrnak a hölgy lába közé.

Lehetetlen ugyan bizonyítani, de határozottan az volt az érzésem, hogy Nagy doktor úrban indulatokat vált ki az abortusz, és legszívesebben meg is büntetné azokat, akik ilyesmire vetemednek. És ha már nem büntethet, legalább annyit szeretne elérni, hogy legyen nekik rossz. Hogy megemlegessék. Mert ez a kormány szépre, jóra akarja nevelni a népet, mindenáron.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.