Árnyas

  • kertész lesek
  • 2013. augusztus 16.

Ételhordó

Csúnyácska hal, imádnivaló kolbász - az Ételhordó munkatársa egy Kádár-kori kerthelyiségbe merészkedett.

Annak idején jól kitalálták, hogy hol legyen a Szent János Kórház traumatológiai osztálya. A főbejárattól a legtávolabb. Így akit nem a mentő hoz, hanem a villamos, annak komoly teljesítménytúrán kell részt vennie, mielőtt kap egy esélyt arra, hogy valaha ellássák.

false

Hogy jön ez ide? Mi is a János Kórház bejárata elől indultunk fölfelé a Diós árok úton (pontosabban: a Diós árkon), mentünk, mentünk és mentünk, míg a 16-os számú házhoz nem értünk. Rohadtul elfáradtunk, ömlött rólunk a víz, de a szemközti oldalon a kórház kerítése egyáltalán nem akart véget érni. Abban a pillanatban nagyon jó volt egészségesnek lenni, pontosabban egészségesen éhesnek lenni.

A célpontot nem kellett bemutatni. Az Árnyas már az 1980-as években is kerthelyiségével hívta fel magára a figyelmet, illetve azzal, hogy mindig volt náluk rántott velő, ráadásul ehető, ami akkoriban hatalmas dolognak számított.

Más lapra tartozik, hogy mostanában, ha fizetnének, se választanánk ilyet, de úgy véltük, hogy az Árnyas sem a velejével bekkelte ki az elmúlt harminc évet.

Hát nem.

A grill viszi a prímet, de van az étlapnak - gondolva az aktuális őrültekre - paleó fejezete is. Ezt is megértük! A hideg töklevest (900 Ft) gyorsan ki is próbáljuk, az biztos, hogy nem rontották el - legalábbis, ha a mi ízlésünk a mérce. A túrógombócos eperlevessel (900 Ft), ami viszont - ellentétben az aszalt gyümölcsös, sült almás sertéskarajjal (2700 Ft) - már nem paleó, előre hoztuk a desszertet. Kár volt.

Hál' istennek, a kétszemélyes grilltál (5900 Ft) köszönő viszonyban sincs a reformétrenddel, vaskos húsokkal csábít, ahány, annyiféle. A hátszín tökéletes, a sertéspecsenyére és a saslikra sem panaszkodhatunk (a kolbászkarika imádnivaló), a sajttal töltött csirkehús viszont ugyanolyan semmilyen, mint a vaskos steakburgonya. A kukoricakéregben sült pisztráng fokhagymás parajjal, sült paradicsommal (3200 Ft) viszont leginkább ötcsillagos jelmezbálra emlékeztet: a panír, a köretek, szóval a teljes menetfelszerelés előtt le a kalappal, azonban a hal, hogy finoman fogalmazzunk, elég csúnyácska.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.