Árnyas

  • kertész lesek
  • 2013. augusztus 16.

Ételhordó

Csúnyácska hal, imádnivaló kolbász - az Ételhordó munkatársa egy Kádár-kori kerthelyiségbe merészkedett.

Annak idején jól kitalálták, hogy hol legyen a Szent János Kórház traumatológiai osztálya. A főbejárattól a legtávolabb. Így akit nem a mentő hoz, hanem a villamos, annak komoly teljesítménytúrán kell részt vennie, mielőtt kap egy esélyt arra, hogy valaha ellássák.

false

Hogy jön ez ide? Mi is a János Kórház bejárata elől indultunk fölfelé a Diós árok úton (pontosabban: a Diós árkon), mentünk, mentünk és mentünk, míg a 16-os számú házhoz nem értünk. Rohadtul elfáradtunk, ömlött rólunk a víz, de a szemközti oldalon a kórház kerítése egyáltalán nem akart véget érni. Abban a pillanatban nagyon jó volt egészségesnek lenni, pontosabban egészségesen éhesnek lenni.

A célpontot nem kellett bemutatni. Az Árnyas már az 1980-as években is kerthelyiségével hívta fel magára a figyelmet, illetve azzal, hogy mindig volt náluk rántott velő, ráadásul ehető, ami akkoriban hatalmas dolognak számított.

Más lapra tartozik, hogy mostanában, ha fizetnének, se választanánk ilyet, de úgy véltük, hogy az Árnyas sem a velejével bekkelte ki az elmúlt harminc évet.

Hát nem.

A grill viszi a prímet, de van az étlapnak - gondolva az aktuális őrültekre - paleó fejezete is. Ezt is megértük! A hideg töklevest (900 Ft) gyorsan ki is próbáljuk, az biztos, hogy nem rontották el - legalábbis, ha a mi ízlésünk a mérce. A túrógombócos eperlevessel (900 Ft), ami viszont - ellentétben az aszalt gyümölcsös, sült almás sertéskarajjal (2700 Ft) - már nem paleó, előre hoztuk a desszertet. Kár volt.

Hál' istennek, a kétszemélyes grilltál (5900 Ft) köszönő viszonyban sincs a reformétrenddel, vaskos húsokkal csábít, ahány, annyiféle. A hátszín tökéletes, a sertéspecsenyére és a saslikra sem panaszkodhatunk (a kolbászkarika imádnivaló), a sajttal töltött csirkehús viszont ugyanolyan semmilyen, mint a vaskos steakburgonya. A kukoricakéregben sült pisztráng fokhagymás parajjal, sült paradicsommal (3200 Ft) viszont leginkább ötcsillagos jelmezbálra emlékeztet: a panír, a köretek, szóval a teljes menetfelszerelés előtt le a kalappal, azonban a hal, hogy finoman fogalmazzunk, elég csúnyácska.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.