Árnyas

  • kertész lesek
  • 2013. augusztus 16.

Ételhordó

Csúnyácska hal, imádnivaló kolbász - az Ételhordó munkatársa egy Kádár-kori kerthelyiségbe merészkedett.

Annak idején jól kitalálták, hogy hol legyen a Szent János Kórház traumatológiai osztálya. A főbejárattól a legtávolabb. Így akit nem a mentő hoz, hanem a villamos, annak komoly teljesítménytúrán kell részt vennie, mielőtt kap egy esélyt arra, hogy valaha ellássák.

false

Hogy jön ez ide? Mi is a János Kórház bejárata elől indultunk fölfelé a Diós árok úton (pontosabban: a Diós árkon), mentünk, mentünk és mentünk, míg a 16-os számú házhoz nem értünk. Rohadtul elfáradtunk, ömlött rólunk a víz, de a szemközti oldalon a kórház kerítése egyáltalán nem akart véget érni. Abban a pillanatban nagyon jó volt egészségesnek lenni, pontosabban egészségesen éhesnek lenni.

A célpontot nem kellett bemutatni. Az Árnyas már az 1980-as években is kerthelyiségével hívta fel magára a figyelmet, illetve azzal, hogy mindig volt náluk rántott velő, ráadásul ehető, ami akkoriban hatalmas dolognak számított.

Más lapra tartozik, hogy mostanában, ha fizetnének, se választanánk ilyet, de úgy véltük, hogy az Árnyas sem a velejével bekkelte ki az elmúlt harminc évet.

Hát nem.

A grill viszi a prímet, de van az étlapnak - gondolva az aktuális őrültekre - paleó fejezete is. Ezt is megértük! A hideg töklevest (900 Ft) gyorsan ki is próbáljuk, az biztos, hogy nem rontották el - legalábbis, ha a mi ízlésünk a mérce. A túrógombócos eperlevessel (900 Ft), ami viszont - ellentétben az aszalt gyümölcsös, sült almás sertéskarajjal (2700 Ft) - már nem paleó, előre hoztuk a desszertet. Kár volt.

Hál' istennek, a kétszemélyes grilltál (5900 Ft) köszönő viszonyban sincs a reformétrenddel, vaskos húsokkal csábít, ahány, annyiféle. A hátszín tökéletes, a sertéspecsenyére és a saslikra sem panaszkodhatunk (a kolbászkarika imádnivaló), a sajttal töltött csirkehús viszont ugyanolyan semmilyen, mint a vaskos steakburgonya. A kukoricakéregben sült pisztráng fokhagymás parajjal, sült paradicsommal (3200 Ft) viszont leginkább ötcsillagos jelmezbálra emlékeztet: a panír, a köretek, szóval a teljes menetfelszerelés előtt le a kalappal, azonban a hal, hogy finoman fogalmazzunk, elég csúnyácska.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.