Boglya csárda – Sukoró

  • kertész lesek
  • 2016. szeptember 9.

Ételhordó

Az átlagos túrógombóc öröme

A Velencei-tó északi felén lévő község nem mondható üdülőtelepnek. A vízparton a nád az úr, a faluközpont meg a hegytetőn áll, onnan csak nézni lehet a tavat. Ez persze nem hátrány, hisz a Velencén vagy Agárdon megszokott nyüzsgés helyett itt béke honol, Sukorót maximum a természetjárók veszik célba, és ők sincsenek sokan: a csodálatos Velencei-hegység méltatlanul mellőzött terepnek számít.

false

Ennek megfelelően a vendéglátóipar sem nagyon nyomul, a nemrégiben felújított (leműkövezett) Fő tér közelében mindössze egyetlen helyre térhetünk be. A Boglya csárda külsőre pont olyan, mint a neve: merészséget, de magyarosch megoldásokat is mellőző vendéglő, kellemes terasszal, autentikusnak tűnő bútorokkal, nádfedéllel. Meglepő, hogy majdnem tele van szombat délután, de ezzel vége is a kiszámíthatatlanságnak.

Az étlapon természetesen csupa „jóféle magyar étel”. Nyírségi gombóclevessel (600 Ft/csésze) csapunk a közepükbe. A leves a túlzott tejfölözés ellenére sem rossz, a krumpligombóc szinte tökéletes, viszont a hozzáadott pulykahúsnak a tárkonyos fűszerezéstől sincs íze, és még kicsit rágós is. A velencei aprópecsenyére (1450 Ft) viszont az ellenkezője áll. A hús még hagyján, de az egész ehetetlenül sós (biztos ez adja a helyi jelleget) – amúgy szimpla brassóival van dolgunk. Ahogy a Sukoró pecsenye (1450 Ft) esetében meg párizsi szelettel. Az sem lenne rossz, ám itt az eddigiek ellenkezőjét, az ízesítés teljes hiányát tapasztaljuk, s ugyanezt mondhatjuk a túlságosan puhára főtt rizsköretről (450 Ft), de még a paradicsomsalátáról is (650 Ft), pedig az ecetben áll, és hagyma van rajta.

Csoda, hogy ezek után a teljesen átlagos túrógombócnak (700 Ft) is úgy tudunk örülni, mint valami ritka ínyencfalatnak?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.