Regiment

  • ételhordó
  • 2016. október 7.

Ételhordó

Hol van már a 390 forintos burgonyaleves? Hát, itt.

Jövőre lesz hetven éve, hogy a Magyar Néphadsereg elfoglalta a millenniumi ünnepségekre épült egykori úri kaszinót, a Stefánia-palotát. A neobarokk kastély 1978-ban szomszédságot is kapott, felhúztak mellé egy akkoriban nagyon korszerű, csupaüveg, mégis rettentően csúf művelődési házat, ami – a palotával együtt – ma is a katonáké, úgy hívják: Honvéd Kulturális Központ. Csak azért emelnénk ki szeptemberi programjaik közül Bontovics Kati és a Nautilus koncertjét, Oszvald Marika estjét, valamint a Slágervonat című esztrádműsort, mert a nosztalgiázás nemcsak a rendezvényeikre, de az épületben található Regiment étteremre is jellemző. A hatalmas terem a régi szakszervezeti üdülőket idézi. Úgy tűnik, utoljára az 1980-as évek végén foglalkoztak a berendezéssel. A fehér abroszok és székhuzatok messziről elegánsnak tűnnek, de arra már nem fordítottak gondot, hogy az új vendég érkezésekor kicseréljék az asztalterítőt.

false

Úgy tíz perc várakozás után közlik, hogy rossz helyen ülünk, „itt csak menzázás van”, ha étlapról szeretnénk választani, fáradjunk át a terem másik végébe.

Első kellemes meglepetésünk az árakkal kapcsolatos, mintha e tekintetben is megállt volna az idő: hol kapni ma már 390-ért tárkonyos burgonyalevest sült baconnel? Hát itt sem. Sült bacon helyett valami sajtot tettek bele, ráadásul magunktól rá nem jöttünk volna, hogy ez egy krumplileves. Szerencsére a rántott sertésmájjal (1050 Ft) nincs gond. Kellő távolságtartással ínyencségnek is mondhatnánk, hiszen manapság csak nagy ritkán fordul elő étteremben. De harminc évvel ezelőtt vendéglői alapételnek számított, ahol nem volt rántott máj, ott nem volt semmi. Nos, a Regimentben bravúros módon sikerült felidézni a régi ízeket, csakhogy mindez frappáns magyarázat egyúttal arra is, hogy miért tűnt el a rántott máj. A kreativitás csúcsa minden bizonnyal az egészben sült pisztráng (1950 Ft), de nem a hal, a mellé adott mézes-diós-tejszínes krumpli. Annyira sűrű, hogy önálló fogásként biztosan jobb lenne, mint így, az átlagos pisztráng elrontójaként. A narancsos-csokis mousse szelet (450 Ft) nagyon eredetien hangzik, de megint az emlékek törnek elő: egykori presszók mirelitpultjaiban árválkodtak hasonlóan műízű sütemények.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.