Ponte di Rialto – Velence

  • kertész lesek
  • 2016. augusztus 26.

Ételhordó

Olasz–magyar barátság a műkövön.
false

Pár évtized múlva valószínűleg a nemzeti együttműködés építészetének fogják nevezni azt a műkő burkolatos, zenélő szökőkutas őrületet, ami 2010 óta kizárólagosságot élvez a hazai közterek, közparkok felújítása során. A velencei szabadstrandra húzott Velence korzó sem szabályt erősítő kivétel, épp ellenkezőleg! Mert milyen már, hogy maldív-szigeteki fehér homokos beachet építenek Budapesttől ötven kilométerre egy olyan helyen, ahol az év nagy részében nem jár senki? És ha ez nem volna elég, ráadásnak felépítettek még egy hatalmas ún. szolgáltatóházat, amely méretét tekintve egy nagyobb budapesti plázával is versenyre kelhet. Az egészben mégis az a legviccesebb, hogy a látványos rongyrázás ellenére sem szűntek meg a régről itt maradt halas-lángosos-csapolt sörös bódék, sőt éppen azokat az „elegáns” vendéglátóhelyeket nyomják le könnyűszerrel, amelyek a szolgáltatóházban – és az előtte lévő teraszokon – vertek tanyát.

Itt van például a Ponte di Rialto nevű ristorante az olasz–magyar barátság jegyében. Csak üdvözölni tudjuk a frappáns, „velencei vonatkozású” elnevezést, tényleg már csak a gondola hiányzik a vízibicikli-kölcsönzőből! No meg a vendégek, ugyanis a tágas teraszon csak az egyik asztalnál kávézgatnak. Mindenesetre a hideg sárgadinnyeleves mascarponéval, citromsörbettel (890 Ft) jó üzletnek tűnik az idei kánikulában. A jéghideg, édes levest a citromos kiegészítő fanyarrá és izgalmassá teszi, ráadásul ennyiből max. 1 üveg kólát meg egy gombóc fagyit tudnánk venni valamelyik bódéban. A margherita pizza (1590 Ft) nem ennyire jó biznisz, ha csak azt néznénk, hogy a környéki hamburgeres feleennyiért adja. Ha viszont tekintetbe vesszük azt is, hogy legalább tízszer – mit tízszer, százszor, ezerszer! – olyan jó, mint a fapados-faházas változat, mindjárt más a felállás. Sőt, egy ilyen összehasonlítást mellőzve is átlagon felüli. A penne arrabiata (1690 Ft) tésztáját is megilleti a maximális pontszám, kár, hogy a szósz jelentősen ront az összhatáson. Nem a kíméletességgel van baj, hogy nem lehelünk lángot tőle, ó, dehogy! Inkább az zavar, hogy szinte kizárólag a paradicsomot érezni benne. A risotti chianti fantázianevű rizottó (1990 Ft) viszont minden tekintetben nagyszerű: az alap tökéletes – nem túl puha, nem túl kemény –, és a bor sem tolakodó, egyszerűen csak „jelezve” van. Ráadásul a rizsszemeknek kifejezetten jól áll a lazacszínű kiszerelés. Finom a végén a panna cotta (790 Ft), legalábbis a „puding” része. De nagyon nem hiányzik rá az eperszósz öntet. Legalábbis az, amit rátettek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.