Nem újdonság, hogy a Hajós utcában, a Zichy Jenő utca sarkán annyira rajonganak Chagallért, hogy még a ház homlokzatán (Hajós utca 27.) is ott figyel az egyik festménye, és nem miniatúra méretben. A reprókavalkád bent is folytatódik, de nem találtunk összefüggést a festő és az étlap között. Vélhetően a tulajdonos Chagall iránti rajongása lehet a megoldás, már csak azért is, mert tudomásunk szerint a 20. századi klasszikus nem különösebben rajongott a hasáért, és igaz ugyan, hogy majdnem 100 évet élt (1887–1985), fiatalkori fényképeit látva inkább a Bohéméletben tudnánk elképzelni, mint A nagy zabálásban.
| ||
De mielőtt belegabalyodnánk a névadás megfejtésébe, inkább annak örüljünk, hogy szombat este hősugárzó fáklya és pléd nélkül is kiülhetünk a teraszra. Akárhogy is fáj – persze nem nekünk –, a turistaszezonnak vége, a Hajós utca sem hömpölyög úgy, mint nyár közepén. Ennek ellenére bőven van vendég, középkorúak, idősek, és szinte kivétel nélkül külföldiek.
„Egyetlen étterem sem lehet sikeres pusztán a jó menüje, szép borai és finom kávéja okán. A képzett és elkötelezett személyzet is rendkívül fontos” – olvastuk a Chagall honlapjának „filozófia” menüpontjában, és nem fogjuk cáfolni. Ha vizsgabiztosok lennénk, a pincér ötöst kapna, és csak azért nem csillagosat, mert olyan vizsgadrukkosnak tűnik az egész. Arról meg nem ő tehet, hogy három olyan fogást is rendelünk, ami éppen nincs.
A padlizsánkrém (1290 Ft) kellemes, hál’ istennek nem olajozták és fűszerezték agyon, a cukkinis burgonyakrémleves (750 Ft) kissé híg, a cukkinit sem jegyezzük meg, annál inkább a mellékelt chipset. Bárcsak ez lenne az alap a moziban is!
A rózsaszín kacsamell csilis csokoládéöntettel (2800 Ft) kifogástalan. A szelet széle sötétbarna, s a közepe felé haladva fokozatosan válik rózsaszínné. Az elegáns külső nem okoz csalódást később sem, a diszkréten csípős csokiöntet jót tesz neki. Kár, hogy a köretként feladott körtés polentában (puliszkában) nem érezni a gyümölcsöt, annál inkább a sót. A fügés csirkemell mazsolás jázminrizzsel (2700 Ft) mintha ugyanabból a főzőiskolából érkezett volna, de nem annyira izgalmas, mint a kacsa. A bécsi szelet (2990 Ft) a méretével tüntet; a hús és a csomagolás (panír) rendicsek, vegyes salátát adnak mellé, végül is jobb, mintha hasábbal hoznák. De valahogy hiányzik belőle az a lelkesedés, ami a hibák ellenére is az előző két fogás sajátja volt. Ez a bécsi inkább rutin.
Viszont a desszert, a szőlős joghurtszelet áfonyaöntettel (790 Ft) bármelyik cukrászdában nyerő lenne. Pláne úgy, hogy nem kell érte fizetni. Nekünk nem kellett. Vigaszul, hogy nem volt éppen az a három étel, amit szerettünk volna. Ilyet se láttunk még.
