Curry House

  • ételhordó
  • 2014. november 14.

Ételhordó

Székházbevétel helyett indiai konyha Orbán Viktorral.

A forradalom évfordulójának előestéjén a nemzeti emlékezet nyomába szegődtünk, és legszívesebben bevettük volna az egykori rádiószékházat. Persze szó sincs erről, de még az sem fordult meg a fejünkben, hogy pár méterre a „legendás” épülettől költsük el vacsoránkat. Vállalható hely talán csak a Mikszáth téren van, ha van, a Bródy Sándor utcában legfeljebb a régi seb szakad fel: hat éve látogattuk meg a Horánszky utca sarkán lévő Bródy cafét, ami döbbenetes élmény volt. „Amit látunk, tipikus kocsma, annak ellenére, hogy konyhával büszkélkedik – ezt a beléptünkkor érzékelt sűrű szag is igazolja” – írtuk annak idején (lásd: Étel, hordó, Magyar Narancs, 2008. május 22.), talán azt is megfogadtuk, hogy a közelébe se megyünk többet.

Nos, többé nem is mehetünk. A lidérces sarki kocsma megszűnt, pontosabban átalakult, metamorfózisa mellbevágó. Indiai étteremmé változott, mondhatnánk civil keleti nyitásnak is, bár az kissé gyanús, hogy a bejárat mellett – afféle házi oltárként – egy Orbán Viktor indiai látogatásáról szóló berámázott újságcikk szúrja ki a szemünket.

false

A hazai átlaghoz képest a Curry House nagyon elegáns, ami nem nagy dolog ugyan, hiszen a magyar indiai éttermek enteriőrje többnyire a menza-gyorsbüfé-váróterem háromszögben található. Így hát igen örvendetes, hogy nyoma sincs szedett-vedettségnek, kellemes, meleg hangulat fogad, ráadásul a zene sem hangos, a füstölő kitiltva, és csínján bántak a szokásos szuvenírdekorációval is. Az étlapon természetesen a névadó játssza a főszerepet (ami nem tévesztendő össze a fűszerrel: a curry Indiában afféle egytálételt jelent). Levest nem is kínálnak. Szamoszával (800 Ft), vagyis csicseriborsóval töltött, süveg formájú sült tésztával indítunk. Noha ízletes és ropogós és soha rosszabbat, mégsem szabadulunk a gondolattól, hogy előre gyártott termékkel van dolgunk. A Tandoori tigrisrákot (3000 Ft) különleges fűszerezéssel ígérik, és ez mindenképp helyénvaló, ugyanis a gusztusosan tálalt és klasszul ropogós tengeri páriák íze leginkább a csípős kolbászra emlékeztet, ami egyáltalán nem baj. A számos curry közül a csirke reshmi masalát (2100 Ft) választjuk. Azt írják, „házunk masala fűszerével” és kesudióval készül. Biztosan így van, és jól is van így. Leginkább azoknak ajánljuk, akik a sárkányos keleti ízeket túlzónak találják, ám mégis egzotikust szeretnének. A csirke lehetne bármi más, inkább csak kötelező kiegészítő. A köretekkel kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy a rizs (600 Ft) semleges, a fokhagymás naan (600 Ft) a piaci lángosokat juttatja eszünkbe, úgyhogy az édességekkel töltött kashmiri naan (900 Ft) a nyerő.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.