Curry House

  • ételhordó
  • 2014. november 14.

Ételhordó

Székházbevétel helyett indiai konyha Orbán Viktorral.

A forradalom évfordulójának előestéjén a nemzeti emlékezet nyomába szegődtünk, és legszívesebben bevettük volna az egykori rádiószékházat. Persze szó sincs erről, de még az sem fordult meg a fejünkben, hogy pár méterre a „legendás” épülettől költsük el vacsoránkat. Vállalható hely talán csak a Mikszáth téren van, ha van, a Bródy Sándor utcában legfeljebb a régi seb szakad fel: hat éve látogattuk meg a Horánszky utca sarkán lévő Bródy cafét, ami döbbenetes élmény volt. „Amit látunk, tipikus kocsma, annak ellenére, hogy konyhával büszkélkedik – ezt a beléptünkkor érzékelt sűrű szag is igazolja” – írtuk annak idején (lásd: Étel, hordó, Magyar Narancs, 2008. május 22.), talán azt is megfogadtuk, hogy a közelébe se megyünk többet.

Nos, többé nem is mehetünk. A lidérces sarki kocsma megszűnt, pontosabban átalakult, metamorfózisa mellbevágó. Indiai étteremmé változott, mondhatnánk civil keleti nyitásnak is, bár az kissé gyanús, hogy a bejárat mellett – afféle házi oltárként – egy Orbán Viktor indiai látogatásáról szóló berámázott újságcikk szúrja ki a szemünket.

false

A hazai átlaghoz képest a Curry House nagyon elegáns, ami nem nagy dolog ugyan, hiszen a magyar indiai éttermek enteriőrje többnyire a menza-gyorsbüfé-váróterem háromszögben található. Így hát igen örvendetes, hogy nyoma sincs szedett-vedettségnek, kellemes, meleg hangulat fogad, ráadásul a zene sem hangos, a füstölő kitiltva, és csínján bántak a szokásos szuvenírdekorációval is. Az étlapon természetesen a névadó játssza a főszerepet (ami nem tévesztendő össze a fűszerrel: a curry Indiában afféle egytálételt jelent). Levest nem is kínálnak. Szamoszával (800 Ft), vagyis csicseriborsóval töltött, süveg formájú sült tésztával indítunk. Noha ízletes és ropogós és soha rosszabbat, mégsem szabadulunk a gondolattól, hogy előre gyártott termékkel van dolgunk. A Tandoori tigrisrákot (3000 Ft) különleges fűszerezéssel ígérik, és ez mindenképp helyénvaló, ugyanis a gusztusosan tálalt és klasszul ropogós tengeri páriák íze leginkább a csípős kolbászra emlékeztet, ami egyáltalán nem baj. A számos curry közül a csirke reshmi masalát (2100 Ft) választjuk. Azt írják, „házunk masala fűszerével” és kesudióval készül. Biztosan így van, és jól is van így. Leginkább azoknak ajánljuk, akik a sárkányos keleti ízeket túlzónak találják, ám mégis egzotikust szeretnének. A csirke lehetne bármi más, inkább csak kötelező kiegészítő. A köretekkel kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy a rizs (600 Ft) semleges, a fokhagymás naan (600 Ft) a piaci lángosokat juttatja eszünkbe, úgyhogy az édességekkel töltött kashmiri naan (900 Ft) a nyerő.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.