A lágymányosi és kelenföldi filmrajongóknak a Bartók volt a templom, a Bartók Béla úton, a körtérnél. Sokáig ez volt az egyetlen budai premiermozi a Mártírok útjai (ma: Margit krt.) Május 1. (ma Átrium és nem mozi) mellett, de a rendszerváltás után hamar oda lett a régi dicsőség. A kilencvenes évek elején még volt székcsere meg „dolby surround”, de a multiplexekkel a Bartók sem tudta felvenni a versenyt, 1998-ban húzták le a redőnyt.
| ||
Az elmúlt 5-6 évben volt némi nekibuzdulás, hogy vendéglátóhellyé alakítsák át a mozi egykori előcsarnokát, most úgy tűnik, hogy a nem olyan régóta működő Semmi Extra lesz, amely hosszabb időre is megkapaszkodhat a helyen. A régi moziszékeket tették az asztalokhoz, a vitrinekbe meg régi műszaki cuccokat, szóval az atmoszférára igazán nem panaszkodhatunk, ami azért is fontos, mert a Semmi Extra inkább szórakozóhely, mint vendéglő. Ennek megfelelően a választék elsősorban a burgerekre, tésztákra, salátákra korlátozódik, ezekből igen sokféle van.
Mindjárt itt van a hermelin saláta (1190 Ft), ami reménytelen vállalkozásnak tűnik, hiszen a hermelin (pontosabban: Hermelin) olyan cseh sajtmárka, amit nálunk nem is kapni. Viszont a hangsúly nem a márkán (szinte bármilyen camembert megteszi), hanem az olajos, hagymás, paprikás rohasztáson van, legalább egy hétig érdemes állni hagyni. Nos, ízre nem rosszak a rukkolával, paradicsommal érkező sajtszeletkék, de az egészből hiányzik a spiritusz, az egész túlzottan steril. A bárányburger (1150 Ft) viszont „rohadtabb” nem is lehetne! Mintha a prérin sütötték volna ki faszénparázson, úgy tűnik, oda is égett a széle, de belül puha, mint a vaj. A tökmagos zsemlére sem panaszkodhatunk, a belevaló zöldségre sem, ám a csúcsot mégis a pesztós tagliatelle sült paradicsommal és ún. Serranorózsákkal (1290 Ft) jelenti. A tészta kiváló, a sült paradicsomtól egyenesen elalélunk, de a rózsa is megteszi, bár arra nem vennénk mérget, hogy valóban a névadóról elnevezett sonka díszeleg a tányéron. A végén eszünk a ház szőlős, diós tortájából (490 Ft) is: közérti tortalapra pakolták a szőlőt, a diót, némi krémet. Ám ettől inkább amatőr, mint „házi”. Legalább nem üli meg a gyomrunkat.
