Ősszel kiszúrtuk, de nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget. Jellegzetes hazai pizzériának tűnt, kihalt vidéken, a Vérmezővel szemben (I., Attila út 125.), és azt hittük, hogy legfeljebb haverfelvétel van a kiszolgálás rovására - a legtöbb, hogy iszunk egy kólát, és gyorsan távozunk.
A nevét is csak akkor tudtuk meg, amikor kezünk a kilincsre tévedt: az ilyen létesítményeket általában olasz keresztnevekkel, rosszabb esetben olasz csengésű hollywoodi sztárokkal, no meg gengszterekkel szokás felcímkézni. Ám Bolzanóval (Bozen) máshogy áll a dolog: a hely valóban Dél-Tirolra szakosodott.Itt van mindjárt a pasta e fagio (750 Ft), vagyis bableves tésztával. A húsmentes, igen sűrű készítménynek a zeller a lelke és a motorja, nemcsak érdekes, nagyon ízletes is. A szintén újdonság erejével ható fogasfilé zöldséges vöröslencsével (1790 Ft) pedig a rémesen jó kategóriájába is besorolható: a halat valami tócsniszerűségbe csomagolták, generálszószt és pépes vöröslencsét mellékeltek hozzá, amilyen ronda, annyira finom. De kérdeztük valaha, hogy mivel van kikövezve a mennyországba vezető út?
Pizza is van, szokásunktól eltérően nem a margheritát vizsgáljuk (1090 Ft), inkább a bolzanóit (1490 Ft), ami nem jó ötlet. A helyi jelleg a pepperonis, hagymás, sonkás, szalámis feltétben nyilvánul meg, osztrák ízlésnek nyoma sincs. Ez még nem is lenne baj, hiszen a tészta tökéletes, ám a feltéttel túlságosan "magyarossá" válik a műsor, még a remek sonka ellenére is. Sajnáljuk, de az ilyen fordulat a pizza halála, ennyi hagyma és paprikás szalámi töki pomposra való, nem étterembe.
Így hát a császármorzsa (650 Ft) lesz a megkoronázása a meglepő és kiváló lakomának - naná, hogy ez is dél-tiroli, vagyis nem kell morzsázni vele, apróra vágott palacsintatésztából készül. Fenséges gyümölcslekvárt adnak mellé.
