Számos hely van Budapesten, amit kocsmaként (kávéházként, bálteremként, diszkóklubként stb.) könyvelünk el, és teljességgel érdektelen, hogy étlap is lapul a pult alatt. A Zichy Jenő utcában már évek óta működő Most (korábban Articsóka) jó példa erre. A valamelyik külső-berlini S-Bahn-állomás világát idéző igen nagy méretű csarnokra – amiről még azt is képes volt leírni valaki, hogy „hipszterparadicsom” – inkább kilengések és berúgások helyszíneként gondoltunk, az ételválasztékot legfeljebb szendvicsekben mértük volna, ha egyáltalán. Persze a Most az átlagosnál gazdagabb ételekkel is a k. vendég rendelkezésére áll.
| ||
Szerda délután sok a foglalt asztal, vendéget viszont alig látni, ennek ellenére elég sokat várunk a felszolgálóra. Az étlap csalogató csomagjairól (háromfogásos napi menü – ennek délután ötkor vége, szüreti menü – ilyet csak hétfőn adnak) már lemaradtunk, viszont a bőséges választék leginkább egy olyan „Népek konyhája” szakácskönyvre emlékeztet, amiben jól összekeverték a fejezeteket. Van itt minden a sztrapacskától a tikka massala curryig, a burgerektől az indonéz sült tésztáig, és akkor még a magyar vonalat meg sem húztuk!
Az édesburgonyakrém-leves (650 Ft) már-már főzelékes sűrűségű, kellemes, de jellegtelen. Az elegánsnak szánt tálalást hidegre vágja a mellékelt pirítós, ami ráadásul teljesen felesleges. Jó meleg, ezért is különös, hogy előbb kapjuk meg, mint az italainkat. Ennél már csak nagyobbat tévedhetünk: nagyon rossz húzás volt a burgerek közül a csirkéset választani (2350 Ft), ugyanis a szinte tökéletes körítést – kiváló tökmagos zsemle és öntet, ropogós saláta, vállalható hasáb – teszi élvezhetetlenné a vaskos, ám semmilyen ízű csirkeszelet. Mindez azért különös, mert a baconbe göngyölt csirkemellcsíkokról (2350 Ft) pont az ellenkezőjét mondhatjuk: a steakburgonyával kiegészülő együttesben a csirke párját ritkító szólista.
Csak a rend kedvéért: ettünk egy lazacsteaket is (2850 Ft), nem jutott róla semmi az eszünkbe. Jóval nagyobb csalódást okozott az ún. mákos guba torta (890 Ft). A parádésan tálalt desszertben ugyanis a mák valószínűleg nem azért volt annyira keserű, mert így kívántak csipetnyi egzotikumot csempészni a különben határtalanul édes süteménybe. Ha meg mégis, akkor még nagyobb a baj.
