Mazel Tov

  • ételhordó
  • 2014. december 7.

Ételhordó

Flódniból van a kerítés a romkocsmában? Az Ételhordó utánajárt.

Van abban valami egészen bizarr, ahogy a fővárosi idegenforgalmat gettózással, zsidózással próbálják vonzóvá tenni. Nem lenne egy rossz szavunk, ha Magyarország valóban olyan lenne, mint amit az efféle reklámok sugallnak, a tolerancia, a nagyvonalúság terepe, de azért szívesen megismerkednénk legalább egyvalakivel, aki tényleg ezt gondolja…

false

A világért sem akarunk beleszólni a VII. kerületi bedekker-készítők és vendéglátóhely-tulajdonosok imázsalakító tevékenységébe, ám a fenti keserűséget mégsem tudtuk magunkba fojtani a legújabb romkocsmahivatal láttán. „A Mazel Tov annyit tesz, »Jó szerencsét!«, viszont a legtöbben a szórakozással, a közös evéssel, a zsidó kultúrával és a kikapcsolódással is összekapcsolják a kifejezést. Az Akácfa utca 47. szám alatt nyíló helynek pedig ez így egyszerre a lényege” – olvassuk a nyáron nyílt hely beharangozójában, nem csoda, hogy azt várjuk, hogy minimum flódniból van a kerítés, ropog a pászka, dübörög a Klezmatics, és legalább egy hegedűs van a háztetőn.

Ehhez képest se sólet, se maceszgombóc, „biztonsági” dzsessz szól a kelleténél egy pálcikával hangosabban, viszont elalélunk a berendezés láttán. Noha az Akácfa 47. tényleg egy romhalmaz, sikerült elegánssá varázsolni, befedték, megvilágították a ház udvarát, de közben a fákat megkímélték. Az egésznek valamiféle indusztriál melegedő jellege lett – az úri népeknek; véletlenül se gondoljunk fagyoskodó éjjeliőrre, rakodómunkásra stb. De szokásos zsidó kajára se. A választék leginkább a közel-keleti büfék kínálatát idézi, pita, humusz, kebab, a felszolgálás viszont egy jobb szállodában is elmenne.

Tapastállal (1290 Ft) indítunk, a humuszból, olívabogyóból, pitából és tabuléból (mentás-paradicsomos-uborkás bulgur) álló kóstoló minden várakozásunkat felülmúlja, azt is megkockáztatnánk, hogy ebben a műfajban ilyen jót nem ettünk idehaza. De akkor mit mondjunk a hariráról (1290 Ft)? Marokkói gulyáslevesnek mondják, krumpli helyett lencse meg csicseriborsó van benne, és persze marhalábszár. Valamivel sűrűbb az „igazi” gulyásnál, viszont sokkal könnyedebb. A mentás-korianderes marhakebabról (2190 Ft) is a legjobbakat írhatjuk, bár a hús leginkább a csevapra emlékeztet, és nem csak a bélszínroló fomája miatt. De a lényeg a fűszerezés!

Desszertnek kipróbáljuk a semolinát (400 Ft) is, amit grízből készült mézes-mandulás süteménynek írnak le. Tulajdonképpen baklava light, vagyis baklava, ám mellőzték belőle az émelyítő ragacsot. Ennél nagyobb szívességet nem is tehetnének.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.