Mazel Tov

  • ételhordó
  • 2014. december 7.

Ételhordó

Flódniból van a kerítés a romkocsmában? Az Ételhordó utánajárt.

Van abban valami egészen bizarr, ahogy a fővárosi idegenforgalmat gettózással, zsidózással próbálják vonzóvá tenni. Nem lenne egy rossz szavunk, ha Magyarország valóban olyan lenne, mint amit az efféle reklámok sugallnak, a tolerancia, a nagyvonalúság terepe, de azért szívesen megismerkednénk legalább egyvalakivel, aki tényleg ezt gondolja…

false

A világért sem akarunk beleszólni a VII. kerületi bedekker-készítők és vendéglátóhely-tulajdonosok imázsalakító tevékenységébe, ám a fenti keserűséget mégsem tudtuk magunkba fojtani a legújabb romkocsmahivatal láttán. „A Mazel Tov annyit tesz, »Jó szerencsét!«, viszont a legtöbben a szórakozással, a közös evéssel, a zsidó kultúrával és a kikapcsolódással is összekapcsolják a kifejezést. Az Akácfa utca 47. szám alatt nyíló helynek pedig ez így egyszerre a lényege” – olvassuk a nyáron nyílt hely beharangozójában, nem csoda, hogy azt várjuk, hogy minimum flódniból van a kerítés, ropog a pászka, dübörög a Klezmatics, és legalább egy hegedűs van a háztetőn.

Ehhez képest se sólet, se maceszgombóc, „biztonsági” dzsessz szól a kelleténél egy pálcikával hangosabban, viszont elalélunk a berendezés láttán. Noha az Akácfa 47. tényleg egy romhalmaz, sikerült elegánssá varázsolni, befedték, megvilágították a ház udvarát, de közben a fákat megkímélték. Az egésznek valamiféle indusztriál melegedő jellege lett – az úri népeknek; véletlenül se gondoljunk fagyoskodó éjjeliőrre, rakodómunkásra stb. De szokásos zsidó kajára se. A választék leginkább a közel-keleti büfék kínálatát idézi, pita, humusz, kebab, a felszolgálás viszont egy jobb szállodában is elmenne.

Tapastállal (1290 Ft) indítunk, a humuszból, olívabogyóból, pitából és tabuléból (mentás-paradicsomos-uborkás bulgur) álló kóstoló minden várakozásunkat felülmúlja, azt is megkockáztatnánk, hogy ebben a műfajban ilyen jót nem ettünk idehaza. De akkor mit mondjunk a hariráról (1290 Ft)? Marokkói gulyáslevesnek mondják, krumpli helyett lencse meg csicseriborsó van benne, és persze marhalábszár. Valamivel sűrűbb az „igazi” gulyásnál, viszont sokkal könnyedebb. A mentás-korianderes marhakebabról (2190 Ft) is a legjobbakat írhatjuk, bár a hús leginkább a csevapra emlékeztet, és nem csak a bélszínroló fomája miatt. De a lényeg a fűszerezés!

Desszertnek kipróbáljuk a semolinát (400 Ft) is, amit grízből készült mézes-mandulás süteménynek írnak le. Tulajdonképpen baklava light, vagyis baklava, ám mellőzték belőle az émelyítő ragacsot. Ennél nagyobb szívességet nem is tehetnének.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.