Femina

  • kertész lesek
  • 2014. június 13.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársa női labdarúgókról álmodik.

A pestújhelyi lokálpatrióták 1909. november 15-ét tekintik a "városalapítás" dátumának. E napon gyűltek össze a helyi notabilitások a Simon sörözőben, és mondták ki: Pestújhely legyen önálló település. De a szent söröző azután is a vendéglátás szolgálatában maradt, hogy Újhelyet Budapesthez csatolták (1950), igaz, államosított formájában rögtön az elkocsmásodás lejtőjére lépett. Azonban a mostani - több évtizedes - elnevezés nyomán azt feltételezzük, hogy 1970-ben ismét történelmet írtak a sörözőben. Vélhetően itt alakult meg az első női labdarúgócsapat, az FC Femina, mivel a klub székhelye a mai napig ide (XV., Bezsilla Nándor utca 2.) van bejelentve. Ám hiába a felbecsülhetetlen sportérték, nagyon is látszik, hogy az állami beavatkozásnak, majd a rendszerváltás utáni tulajdonosoknak köszönhetően a világháború előtti fénykorában elegáns épület és a hozzá tartozó kerthelyiség ma már nem csinál kedvet a fogyasztáshoz. A konténerek borítását idéző fémkerítés, a lebetonozott placc, a viharvert műanyag kerti ülőgarnitúra az igényesség látszatára sem ügyel. De úgy tűnik, vége a lejtmenetnek. A Femina homlokzatát immár kisvendéglő felirat is ékesíti.

false

Kedden, ebédidőben nincs egy teremtett lélek sem az autószerelő műhely udvarára emlékeztető "kertben", még pincér sem: a szolgálatunkra siető fiatalember fehér nadrágot és kötényt visel, ráadásul egyenesen a konyhából érkezik. Az étlap viszont meglepően bőséges, bár igen egysíkú. Elsősorban a rántott ételek dominálnak, sajttól a békáig van itt minden, amit elbír a prézli. Csontlevessel (500 Ft) indítunk, frissnek tűnik, nem kockásnak, ráadásul semmi nem hiányzik belőle, és a tésztája is rendben van. Reménykedve tekintünk a gombapaprikásra (1000 Ft) galuskával (200 Ft), nem sokáig. Menzákon szoktak ilyet adni a hét vége előtti utolsó munkanapon, igaz, sokkal kevesebbet: a nokedli és a gomba is "konzervgyárinak" tűnik. Akkor inkább jöjjön a luxus! Kis adag rántott libamájat (1250 Ft) rendelünk rizibizivel (200 Ft) és paradicsomsalátával (300 Ft), és milyen jó, hogy csak zónázunk!

A paradicsom színtelen, íztelen, azt a levet pedig, amiben úszik, nem sikerült azonosítanunk. Maradjunk annyiban, hogy vízzel is jobb lett volna, hát még ecettel! Ami a rántott májat illeti, leginkább azokra a fiúkra emlékeztet, akik előszeretettel hordanak öt-hat számmal nagyobb holmit. Az első harapásra csak a csupasz panír égett olaj ízével barátkozhatunk, de amikor végre eljutunk a már-már gél állagú, egyszerűen rossz ízű májig, egyáltalán nem sajnáljuk, hogy csínján bántak a belevalókkal. A rizs jó, a borsó kevésbé.

És a vége sem jobb! Pedig ránézésre úgy tűnik, hogy a csontleves mellett a Gundel-palacsinta (600 Ft) lehetne az egyetlen érvényes dobás. Persze csak akkor, ha a palacsinta tésztájába nem keveredik valamiféle káposztára emlékeztető mellékíz.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.