A pestújhelyi lokálpatrióták 1909. november 15-ét tekintik a "városalapítás" dátumának. E napon gyűltek össze a helyi notabilitások a Simon sörözőben, és mondták ki: Pestújhely legyen önálló település. De a szent söröző azután is a vendéglátás szolgálatában maradt, hogy Újhelyet Budapesthez csatolták (1950), igaz, államosított formájában rögtön az elkocsmásodás lejtőjére lépett. Azonban a mostani - több évtizedes - elnevezés nyomán azt feltételezzük, hogy 1970-ben ismét történelmet írtak a sörözőben. Vélhetően itt alakult meg az első női labdarúgócsapat, az FC Femina, mivel a klub székhelye a mai napig ide (XV., Bezsilla Nándor utca 2.) van bejelentve. Ám hiába a felbecsülhetetlen sportérték, nagyon is látszik, hogy az állami beavatkozásnak, majd a rendszerváltás utáni tulajdonosoknak köszönhetően a világháború előtti fénykorában elegáns épület és a hozzá tartozó kerthelyiség ma már nem csinál kedvet a fogyasztáshoz. A konténerek borítását idéző fémkerítés, a lebetonozott placc, a viharvert műanyag kerti ülőgarnitúra az igényesség látszatára sem ügyel. De úgy tűnik, vége a lejtmenetnek. A Femina homlokzatát immár kisvendéglő felirat is ékesíti.
| ||
Kedden, ebédidőben nincs egy teremtett lélek sem az autószerelő műhely udvarára emlékeztető "kertben", még pincér sem: a szolgálatunkra siető fiatalember fehér nadrágot és kötényt visel, ráadásul egyenesen a konyhából érkezik. Az étlap viszont meglepően bőséges, bár igen egysíkú. Elsősorban a rántott ételek dominálnak, sajttól a békáig van itt minden, amit elbír a prézli. Csontlevessel (500 Ft) indítunk, frissnek tűnik, nem kockásnak, ráadásul semmi nem hiányzik belőle, és a tésztája is rendben van. Reménykedve tekintünk a gombapaprikásra (1000 Ft) galuskával (200 Ft), nem sokáig. Menzákon szoktak ilyet adni a hét vége előtti utolsó munkanapon, igaz, sokkal kevesebbet: a nokedli és a gomba is "konzervgyárinak" tűnik. Akkor inkább jöjjön a luxus! Kis adag rántott libamájat (1250 Ft) rendelünk rizibizivel (200 Ft) és paradicsomsalátával (300 Ft), és milyen jó, hogy csak zónázunk!
A paradicsom színtelen, íztelen, azt a levet pedig, amiben úszik, nem sikerült azonosítanunk. Maradjunk annyiban, hogy vízzel is jobb lett volna, hát még ecettel! Ami a rántott májat illeti, leginkább azokra a fiúkra emlékeztet, akik előszeretettel hordanak öt-hat számmal nagyobb holmit. Az első harapásra csak a csupasz panír égett olaj ízével barátkozhatunk, de amikor végre eljutunk a már-már gél állagú, egyszerűen rossz ízű májig, egyáltalán nem sajnáljuk, hogy csínján bántak a belevalókkal. A rizs jó, a borsó kevésbé.
És a vége sem jobb! Pedig ránézésre úgy tűnik, hogy a csontleves mellett a Gundel-palacsinta (600 Ft) lehetne az egyetlen érvényes dobás. Persze csak akkor, ha a palacsinta tésztájába nem keveredik valamiféle káposztára emlékeztető mellékíz.
