Az óbudázás lényege a kockás abroszos kerthelyiség illúziója, dacos nosztalgia, hogy akkor most iszonyú jól kell magunkat éreznünk. A hangsúly persze az iszonyún van, ennél már csak az iszonyúbb, ha nem magunk, hanem a hely játszik rá tudatosan erre. Például Budaörsön vagy Soroksáron. Van kockás abrosz, van kerthelyiség, vacak bor és vacak húsok. Mindez prímának hazudva. A Zöld Kapuval kapcsolatban is erős a gyanúnk, noha éppenséggel "budán található. Nem ma nyílt, nem is tegnap, hírét még a kilencvenes évek végén alapozta meg, és ez sem a legjobb ajánlólevél. De miért ne keresnénk fel a Szőlő utca 42. alatt található házikót, ami azért mégsem olyan vérlázító, mint amilyeneket a Kolosy tér környékén látni. Viszont panelházra néz.
| ||
Az eredeti terv az volt, hogy a "muskátlis, téglával kirakott árnyas kerthelyiségben, "buda békebeli hangulatával, színeivel, ízeivel, ételeivel és italaival" múlatjuk az időt, és bizonyítjuk az eddig leírtakat, de az időjárás keresztülhúzta számításunkat. Maradt a bent, ami első slukkra nem sok jót ígér. Akkora az ételszag, hogy a fal adja a másikat. Ráadásul pont egy halotti toros (vagy legalábbis feketébe öltözött) társaság foglalja el a teljes alsó szintet, így a galériára kell mennünk, ahol még épp van egy szabad asztal. Érdekes módon itt nem annyira erős a levegő, ám mivel se nyitott ablakot, se szagelszívót nem látunk, meglepetésünk határtalan.
A kiszolgálás fásult, de azért kedves, a választék hús hússal. Hal egyáltalán nincs, de a vega ételek szerencsére nem a rántott gomba/sajt, grillezett zöldségek vonalat képviselik, amit nagy előrelépésnek tartanánk, ha 1997 lenne a mérce.
Az őrségi csiperkeleves (690 Ft) már előrevetíti, hogy a húsmentes és a könnyű között hatalmas szakadék tátonghat. Nem takarékoskodtak gombával, tésztával, tejföllel, fűszerezését mintha India ihlette volna, ennek ellenére vérbeli otthoni kosztnak érezzük, ráadásul óriási adag. De csak addig, míg meg nem érkezik az ún. nyári csusza (1590 Ft), ami hivatalosan is vega fogás. A lényege, hogy túró helyett lecsót meg gombát meg tejfölt tesznek a tésztára, de akinek erről a nyár meg a könnyedség jut az eszébe, az rossz úton jár. Itt is a házias jellegen a hangsúly, jól összeállított, pofonegyszerű cucc, de három embernek is sok lenne.
Ugyanezt elmondhatjuk a vörösboros (pontosabban veresboros) hátszínről is (2990 Ft), de itt sem csak a mennyiség ragad magával. Kiválóan pácolt, rágósnak egyáltalán nem mondható szeletek, és ne feledkezzünk meg a burgonyafánkról sem, ami az ígérethez híven valóban házi. A bélszín tükörtojással (3690 Ft) viszont nem hátszín, ami nagy dolog, mégis sokkal unalmasabb, mint a szegény rokon.
A végén még kipróbáljuk a dióbundás, lekvárral körített túrógombócot (890 Ft), rég ettünk étteremben ehhez fogható, rendes túróból készült csemegét.
