Ködmön – Eger

  • kertész lesek
  • 2015. október 9.

Ételhordó

Ritka kedves pincér az eredeti bulinegyedben.

Az egri Szépasszonyvölgy olyan hely, ahol senki nem lepődik meg a négykézláb közlekedőkön. Itt már akkor bulinegyed volt, amikor nemhogy a Kazinczy utca, de még Kazinczy sem létezett. Noha a pincesor gazdái mindent megtesznek a kulturált szórakozás és italozás érdekében, olykor csak becsúszik egy-egy kivételt erősítő szabály. „A meglévő információk szerint kezdetben csak hangosan vitatkoztak a haragosok, amit később ütésváltás követett, amelybe többen is becsatlakoztak. A rendőrség legfrissebb tájékoztatása szerint a vasárnapi Szépasszonyvölgyben történt esetnek nincsenek sérültjei” – olvassuk az idei, áprilisi keltezésű rendőrségi híradást, de nem hisszük egy szavát sem. A szép szeptemberi vasárnapon olyan békés itt minden, hogy azt is kizárt dolognak tartanánk, hogy valaki hangoskodni kezdjen. Még hogy ütésváltás!

false

A számtalan pince és borozó mellett vendéglőből sem áll rosszul a Szépasszonyvölgy, és mivel senki nem ajánlott semmit, a legközelebbit vesszük célba. Úgy hívják, hogy Ködmön, ráadásul csárda, ajánlójukból az is kiderül, hogy „levéltári adatok szerint már az 1778-as években is ezen a helyen állt”. Persze nem az, ami most, hiszen „az évek során az étterem többször megújult, megmaradtak azonban a magyar gasztronómiára jellemző ízek, alapanyagok, a magyaros hangulat és az itt dolgozók töretlen vendégszeretete”.

Az utóbbit azonnal igazolhatjuk, ritka kedves pincérrel van dolgunk.

Az étlapon túlnyomórészt tényleg a „magyar gasztronómiára jellemző” fogásokat látunk. A legényfogó levessel (890 Ft) teljesen meg lennénk elégedve, ha korábban nem olvastunk volna több olyan receptet is, amelyben a máj és a galuska vagy a borjúhús és a sertéscsont is a hozzávalók közt szerepel. Nos, ez egy sima tárkonyos raguleves, annak kiváló, de azért nem nagy szám. Viszont a disznóval már semmi bajunk! A nagyszerűen panírozott (ezt is megéltük!) sertésszűzhengerekhez (2350 Ft) a sonka és a (nem folyós!) sajt is passzol, gondolta a fene, hogy egy ilyen szakácsipari rutinmunkát rendesen is meg lehet csinálni. Az pedig tényleg megható, hogy a manifeszt magyarkodás ellenére sem próbálják „jóféle” hazai sügérnek vagy süllőnek eladni a halat: a mandulás fogasfilé (2390 Ft) elé tisztességgel odabiggyesztették, hogy „Viktória-tavi” – éttermeink többségében általában nincs ennyire részletes tájékoztatás. Amúgy semmi bajunk a cuccal, rendesen elkészítették, szépen tálalták.

Mákos palacsintával (600 Ft) búcsúzunk, se nem jó, se nem rossz, utána úgy nézünk ki, mint a vicsorgó motoros, ha a muslicákkal találkozik.

Neked ajánljuk