Trattoria Barca Bianca

  • ételhordó
  • 2015. október 22.

Ételhordó

Mit szólna ehhez egy született olasz?

Alighanem a belváros legelcseszettebb tere a Szervita tér a rémes parkolóházával; közben pár méterrel arrébb, a Szomory Dezső tér épp az ellenkezője. Ráadásul levegős, ugyanis annak ellenére sem áll akkora ostrom alatt, mint, mondjuk, a Váci utca, a Vörösmarty tér stb., hogy a következő lépés már a Deák téri metróállomás. A rút és a szép teret a Fehér hajó utca köti össze, amelyre így mindkét jelző illik. Amit pusztán azért jegyzünk meg, mert ugyanez áll a Trattoria Barca Bianca nevű olasz étteremre is: kellemes műemlék házban vert tanyát, ám szomszédja a rémes parkolóház. Hiába van terasza, ha borzasztó a kilátás.

false

Persze esős időben – még ha „olasz” is a hely – baromira nem számít, hogy épp nem lehet kiülni. Az már inkább, hogy a fehér hajó olaszosított neve ellenére sem csak itáliai ételek szerepelnek a kínálatban. Mert ha el is fogadjuk, hogy ahol húsos spagettit lehet készíteni, ott miért ne lehetne gulyáslevest, és különben is elsősorban a turisták járnak errefelé – ez a hozzáállás nem igazán szimpatikus.

Az udvarias kiszolgálás inkább, de azért még nem kérünk gulyást. A bazsalikomos paradicsomleves (1090 Ft) viszont túlságosan is hamar érkezik, ennek ellenére annyira forró, hogy először semmit nem érzünk belőle. Kissé lehűlve se sokkal többet, csupán azt, hogy a tetejére csöppentett bazsalikomolaj jót tett neki. Ugyanez áll a lasagnéra (2490 Ft) is, csakhogy itt nincs már bazsalikomolaj sem. Átkozottul forró, égeti a nyelvünk, de még ennél is nagyobb baj, hogy a tészta szinte olvad a szánkban, annyira puha. Azért kíváncsiak lennénk, hogy mit szólna ehhez egy született olasz. Hahotázna? Elsírná magát? Ahogy tetszik. Ellenben az olívás, fokhagymás spagettire (1990 Ft) és a spenótos házi tortellonira (2490 Ft) talán ő sem mondana rosszat. Ahogy jó volt a szögletes margherita pizza is (1990 Ft), amit a szomszédból hoznak.

Ezekhez képest a tiramisu (1190 Ft) jelentős visszaesés, de a kezdő fogásokhoz képest remekmű. Tényleg nem lehetne jellemzőbb helye e trattoriának, mint a kétarcú Fehér hajó utca!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.