étel, hordó

Korcsma Piszkos Fredhez

  • ételhordó
  • 2019. január 6.

Ételhordó

„Kitartás! A kocsmáros azt mondta, hogy amíg nem hoz orvost, hagyjam bent a kést, mert különben elvérzek. A kocsmáros ért ehhez, mert itt már öltek orvost is. Régi étterem.” Elég 15 sort elolvasni a Piszkos Fred, a kapitányból, hogy valami aktuálisat idézzünk az Osvát utca 9. szám alatti pincében működő létesítményről. Természetesen nem a „húszcentis kagylóritkaságra” gondolunk, erőszakra meg pláne nem, de annyi szent, hogy a Korcsma Piszkos Fredhez régi étterem. Annyira régi, hogy emlékeink szerint valamikor a múlt század végén jártunk itt utoljára.

Telepingált falai miatt a korszak legnépszerűbb vendéglátóegység-típusához, a rockkocsmához állt a legközelebb, bár ott inkább Jim Morrisonokat és Jimi Hendrixeket mázolt a jó okkal névtelenségbe burkolózó piktor. Itt a teljes Rejtő-szereposztást, hasonló színvonalon.

Mivel ma szinte nyomuk sem maradt rockkocsmáknak, még nagyobb a meglepetés, hogy a Korcsma a Piszkos Fredhez nem változott húsz év óta, legfeljebb a dohányfüstöt hiányolhatjuk. No meg a vendégsereget, mivel szombat este is csak a személyzet képviseli az emberiséget. Úgy tűnik, hogy csak a kedvünkért csavarták fel a fűtést, eleinte kabátban is fázunk. Az étlap azokat a „régi szép időket” hívja elő, amikor egy-egy vicces ételnévvel is sikert lehetett elérni. Nos, itt egyenletesen bugyog a humor forrása, szinte az összes fő fogást megkeresztelték: „Vanek B. Eduárd kedvence”, „Werdiner Leó, a nyugalmazott cirkuszi artista étke”, „Hlavács cseh cipész emlékezetes esküvői vacsorája” mellett „Leila, az arab démon diétás ebédje” is megtalálható. Ez utóbbi például lazacsteak (2550 Ft) és a körülményekhez képest nem is olyan rossz. A padlizsán- és tonhalkrém (850 Ft) se rossz, legfeljebb a házgyári pirítós miatt lehetünk csalódottak, de a valódi rockkocsmát mégis a zöldségkrémleves (790 Ft) idézi, amit nevezhetnének tejszínes fokhagymának is. Természetesen hatalmas méretű a bécsi szelet sertésszűzből („Wiener Schnitzel Strudl úrtól”; 2200 Ft), de nem a közismert diszkosz, ez hosszú és keskeny. Hordhatnánk a nyakunkban is, bár akkor kimaradnánk az élményből: a látszat ellenére a hús puha és omlós és a panírt is jól odatették. S hát jól sikerült a túrós és a nutellás palacsinta is (250 Ft/db) – mások képesek ilyenekért órákig sorban állni. Igaz, hogy nem november végén és nem is egy erzsébetvárosi pincében.

Neked ajánljuk