étel, hordó

Neked Csak Dezső

  • ételhordó
  • 2018. március 15.

Ételhordó

Budapest, VII., Rákóczi út 29. Nincs még egy cím, amelyik ennyit szerepelt volna rovatunkban, 2006-ban, 2008-ban és 2015-ben is eljöttünk ide, és mindig mást találtunk. Bezzeg a 20. században más volt a helyzet, akkor még szilárdan Bástya Étteremként működött, és úgy tűnt, így is marad az idők végezetéig. Csakhogy a rendszerváltás után az efféle, igen nagyméretű vendéglők többnyire bankfiókká, turkálóvá változtak, és legfeljebb akkor volt esélyük a „szakmában” maradni, ha kínaiak vagy törökök vették birtokukba.

Ide azonban jöhetett bárki, hamar csődöt mondott, szedte is a sátorfáját. A legutolsó emlékünk egy grillbár, amely kábé három évig működött.

A mostani elnevezést Bacsó Péter A tanú című filmje ihlette, pedig szó sincs disznótoros specialitásokról. A Neked Csak Dezső igazából egy sörház, és attól különleges, hogy csőrendszerének köszönhetően 32-féle különböző sört tudnak csapolni. Természetesen a mostanában oly divatos kézműves söröknek áll a zászló, kizárólag ilyeneket mérnek 350–1500 Ft/2 dl árakon, és ez egyelőre nyerő receptnek bizonyul. A hihetetlenül nagy választék elegendőnek tűnik, hogy az érdeklődés az átlagnál nagyobb legyen, szombat kora este csak foglalás útján jutunk asztalhoz, ami egy több mint 150 férőhelyes egységben igazán figyelemreméltó. Az pedig kifejezetten gáláns gesztusnak tűnik, hogy nemcsak sörkorcsolyák vannak, hanem „rendes ételek” is, noha a többség egyértelműen inni jön.

A padlizsántatár savanyított sütőtökkel (1290 Ft) az étlapról leolvasva nagy-nagy különlegességnek tűnik, de azért ne legyenek túlságos elvárásaink. Tulajdonképpen egy korrekt padlizsánkrémmel van dolgunk, amibe a savanyított sütőtök annyira belesimul, hogy szinte elvész. A tojáslevessel (990 Ft) kapcsolatban viszont pont az ellenkezőjét mondhatjuk. A világ legegyszerűbb ételének tartott levest a különleges, mégsem eredeti­eskedő ízesítésének és a kiváló lágytojás „feltétnek” köszönhetően sikerült igazán emlékezetessé ten­ni. A rántott borjúnyelv (2890 Ft) leginkább egy osz­tályon felüli húskenyérre emlékeztet, de magára vessen az, aki ezt lesajnálásnak veszi. Ráadásul a ka­ralábés-almás köret is kiváló. A maga nemében
különlegességnek tekinthetjük a fehér csokoládés mousse-t is (990 Ft), amit homoktövishabbal kevertek. Inkább fanyar, mint édes, de isten tudja, hogy ez szándékos-e. Nekünk úgy tűnik, mintha az arányokat nem sikerült volna megfelelően eltalálni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.