étel, hordó

Neked Csak Dezső

  • ételhordó
  • 2018. március 15.

Ételhordó

Budapest, VII., Rákóczi út 29. Nincs még egy cím, amelyik ennyit szerepelt volna rovatunkban, 2006-ban, 2008-ban és 2015-ben is eljöttünk ide, és mindig mást találtunk. Bezzeg a 20. században más volt a helyzet, akkor még szilárdan Bástya Étteremként működött, és úgy tűnt, így is marad az idők végezetéig. Csakhogy a rendszerváltás után az efféle, igen nagyméretű vendéglők többnyire bankfiókká, turkálóvá változtak, és legfeljebb akkor volt esélyük a „szakmában” maradni, ha kínaiak vagy törökök vették birtokukba.

Ide azonban jöhetett bárki, hamar csődöt mondott, szedte is a sátorfáját. A legutolsó emlékünk egy grillbár, amely kábé három évig működött.

A mostani elnevezést Bacsó Péter A tanú című filmje ihlette, pedig szó sincs disznótoros specialitásokról. A Neked Csak Dezső igazából egy sörház, és attól különleges, hogy csőrendszerének köszönhetően 32-féle különböző sört tudnak csapolni. Természetesen a mostanában oly divatos kézműves söröknek áll a zászló, kizárólag ilyeneket mérnek 350–1500 Ft/2 dl árakon, és ez egyelőre nyerő receptnek bizonyul. A hihetetlenül nagy választék elegendőnek tűnik, hogy az érdeklődés az átlagnál nagyobb legyen, szombat kora este csak foglalás útján jutunk asztalhoz, ami egy több mint 150 férőhelyes egységben igazán figyelemreméltó. Az pedig kifejezetten gáláns gesztusnak tűnik, hogy nemcsak sörkorcsolyák vannak, hanem „rendes ételek” is, noha a többség egyértelműen inni jön.

A padlizsántatár savanyított sütőtökkel (1290 Ft) az étlapról leolvasva nagy-nagy különlegességnek tűnik, de azért ne legyenek túlságos elvárásaink. Tulajdonképpen egy korrekt padlizsánkrémmel van dolgunk, amibe a savanyított sütőtök annyira belesimul, hogy szinte elvész. A tojáslevessel (990 Ft) kapcsolatban viszont pont az ellenkezőjét mondhatjuk. A világ legegyszerűbb ételének tartott levest a különleges, mégsem eredeti­eskedő ízesítésének és a kiváló lágytojás „feltétnek” köszönhetően sikerült igazán emlékezetessé ten­ni. A rántott borjúnyelv (2890 Ft) leginkább egy osz­tályon felüli húskenyérre emlékeztet, de magára vessen az, aki ezt lesajnálásnak veszi. Ráadásul a ka­ralábés-almás köret is kiváló. A maga nemében
különlegességnek tekinthetjük a fehér csokoládés mousse-t is (990 Ft), amit homoktövishabbal kevertek. Inkább fanyar, mint édes, de isten tudja, hogy ez szándékos-e. Nekünk úgy tűnik, mintha az arányokat nem sikerült volna megfelelően eltalálni.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.