Elég gyanús, ha egy éttermi beharangozó úgy indít, hogy „nálunk a vendég van a középpontban”. Mégis, ki az ördögnek kellene ott lenni? Persze nem egy ilyen felütést láttunk, és sokszor minden jóra fordult a végén. De lehetünk-e előítélet-mentesek a Nagycsarnok szomszédságában? Meg amikor a szöveg így folytatódik: „Legfőbb törekvésünk, hogy a hazánkba látogató külföldi turistáknak bemutassuk Magyarország igazán különleges ízvilágát, illetve, hogy a magyar vendégeink újra megtapasztalhassák, mily csodálatos, sok ízt rejtő konyha a miénk!”
| ||
A Vámház körútra merőleges Pipa utca tulajdonképpen a Váci utca szegényes folytatása, de mivel egyik oldalát teljes egészében a vásárcsarnok foglalja el, ugyanolyan a turistacsalogató terep, mint a legendás sétálóutca. Ám a Pipa étterem sokkal visszafogottabb, legalábbis, ami a „toborzást” illeti. A Váci utcától eltérően itt nem áll az ajtóban étlapos alkalmazott, hogy vendéget fogjon.
Mondanunk sem kell, a berendezés magyarosabb nem is lehetne. Mindent beborítanak a népművészeti tárgyak, terítők, párnák, kancsók stb., ám mivel a világítást régi típusú, kék fényű energiatakarékos izzókkal oldották meg, a fényviszonyok leginkább egy kilencvenes évekbeli orvosi rendelőre vagy körzeti megbízotti irodára emlékeztetnek.
A magyaros vegyes ízelítő (950 Ft) nevű előétel pontosan olyan, amire bárki számítana e név hallatán: szalámi, kolbász, sonka, paprika, paradicsom, lila hagyma – vállalható minőségben. A Jókai-bablevest (590 Ft) is kedvvel kanalazzuk, ha csak fele ilyen jót adnának a Váci utcai lehúzós helyeken, mindjárt sokkal jobb híre lenne a belvárosi vendéglátásnak. Ráadásul nem mondhatnánk, hogy a Pipában elszaladtak az árak – máshol a közelben egyszemélyes tálat sem nagyon kapni 3900-ért, itt a konyhafőnök kiemelt ajánlata, az ún. mestertál kerül ennyibe. Dupla adag baconös csirkemell, kacsasült, rántott szelet, marharolád és szűzpecsenye, plusz „vegyesköret”. Az előzményekhez képest azonban hatalmas csalódás. A húsok némelyike túlmelegített, mások majdnem hidegek, de akárhogy is, egyik sem szolgál rá a nevére („frissensültek”), és akkor még nem is szóltunk a tekintélyes mennyiségű, igen kemény rizsről, a teljesen íztelen, fúrófej formájú sült krumpliról.
Az almás rétessel (550 Ft) ellenben beigazolódik számításunk: két jól megmikrózott süti, ami új korában valószínűleg finom volt – így csak tűzforró.
