Da Lello

  • ételhordó
  • 2015. február 26.

Ételhordó

Az Ételhordó már megint a legprimkóbb pizzát kérte.

Amikor jeges szél fúj és ónos eső hull, általában babgulyásos turis­ta­fészket, cserépkályhás betyárcsárdát képzelünk ideális menedéknek. Az olyan magyar olaszos dolgoknak, amiket legjobban a Dolly Roll együttes dalszövegeivel lehetne illusztrálni („ó pizzéria, ó Itália, ó Szűzmária, ó mánia…”), ilyenkor nem ad zöld utat a fantázia, tényleg csak véletlenül keveredhetünk ilyesmibe. Például úgy, hogy épp az Alkotás utcában akad dolgunk péntek este.

false

Ha messziről nézzük a Márvány utca sarkán álló Da Lellót, csak a villódzó „Pizzéria” feliratot látni. Kellő távolságból az sem tűnik fel, hogy szuterénnel van dolgunk, de a bejáratnál úgy vagyunk vele, hogy ennél már csak jobb jöhet. Rosszul fűtött, lambériás helyiségre tippelünk, ahová legfeljebb italozni tér be egy-két környékbeli, ám ehelyett majdnem telt ház fogad, és a fűtés sem csak azért van rendben, mert a hatalmas pizzakemence a legnagyobb látványosság.

Tehát a „pizzéria” odabent már kifejezetten „menő” olasz helynek tűnik, bár kissé zavarba ejtő a felszolgálók könnyedsége, az italrendelés mellényúlásai, a magától értetődő tegeződés. Biztosak lehetünk abban is, hogy az előételnek rendelt tenger gyümölcsei salátát (2500 Ft) nem egyenesen Nápolyból hozta a biciklis futár, ám a lehetőségekhez képest rendesen összerakták – szóval nem a szomszéd kisközért lejárt szavatosságú ruszki tintahalkarikái úszkálnak gyanús pácban. A paradicsomlevest (750 Ft) is tisztességesen elkészítették, kellően fanyar, és a sajt sem úgy van beleforgácsolva, hogy rágógumira emlékeztető csomagként kell megküzdeni vele. Szokásunknak megfelelően a legprimkóbb margherita pizzát (1400 Ft) kérjük, ez általában döntőnek bizonyul. Nos, innentől egyértelmű, hogy az említett kemence nem csak holmi díszlet! A pászkára emlékeztető ropogós tésztát Nápoly környékén is el lehetne úgy adni, hogy ne tűnjön paródiának. De az oreganós, sajtos, paradicsomos feltétet is. Szerencsére a tésztavonalon is kiválóan teljesít a Da Lello. A taglia­telle funghi porcinit, azaz a gombás metéltet választjuk (1850 Ft), és csak a legjobbakat mondhatjuk róla. A tészta nincs szétfőzve, a vargányát pedig fokhagymás-olívás szósszal dolgozták meg, nem a megszokott tejszínes masszával.

Mivel az eddigiektől cseppet sem érezzük magunkat úgy, mint a Fiat szerviz dekorációjának szánt tájidegen Michelin baba, rendelünk egy tiramisut (760 Ft) is a végén. Valószínűleg nem lenne kínos megkínálni vele olasz vendégeket, de azért nem neveznénk be egy itáliai cukrászolimpiára.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.