Da Lello

  • ételhordó
  • 2015. február 26.

Ételhordó

Az Ételhordó már megint a legprimkóbb pizzát kérte.

Amikor jeges szél fúj és ónos eső hull, általában babgulyásos turis­ta­fészket, cserépkályhás betyárcsárdát képzelünk ideális menedéknek. Az olyan magyar olaszos dolgoknak, amiket legjobban a Dolly Roll együttes dalszövegeivel lehetne illusztrálni („ó pizzéria, ó Itália, ó Szűzmária, ó mánia…”), ilyenkor nem ad zöld utat a fantázia, tényleg csak véletlenül keveredhetünk ilyesmibe. Például úgy, hogy épp az Alkotás utcában akad dolgunk péntek este.

false

Ha messziről nézzük a Márvány utca sarkán álló Da Lellót, csak a villódzó „Pizzéria” feliratot látni. Kellő távolságból az sem tűnik fel, hogy szuterénnel van dolgunk, de a bejáratnál úgy vagyunk vele, hogy ennél már csak jobb jöhet. Rosszul fűtött, lambériás helyiségre tippelünk, ahová legfeljebb italozni tér be egy-két környékbeli, ám ehelyett majdnem telt ház fogad, és a fűtés sem csak azért van rendben, mert a hatalmas pizzakemence a legnagyobb látványosság.

Tehát a „pizzéria” odabent már kifejezetten „menő” olasz helynek tűnik, bár kissé zavarba ejtő a felszolgálók könnyedsége, az italrendelés mellényúlásai, a magától értetődő tegeződés. Biztosak lehetünk abban is, hogy az előételnek rendelt tenger gyümölcsei salátát (2500 Ft) nem egyenesen Nápolyból hozta a biciklis futár, ám a lehetőségekhez képest rendesen összerakták – szóval nem a szomszéd kisközért lejárt szavatosságú ruszki tintahalkarikái úszkálnak gyanús pácban. A paradicsomlevest (750 Ft) is tisztességesen elkészítették, kellően fanyar, és a sajt sem úgy van beleforgácsolva, hogy rágógumira emlékeztető csomagként kell megküzdeni vele. Szokásunknak megfelelően a legprimkóbb margherita pizzát (1400 Ft) kérjük, ez általában döntőnek bizonyul. Nos, innentől egyértelmű, hogy az említett kemence nem csak holmi díszlet! A pászkára emlékeztető ropogós tésztát Nápoly környékén is el lehetne úgy adni, hogy ne tűnjön paródiának. De az oreganós, sajtos, paradicsomos feltétet is. Szerencsére a tésztavonalon is kiválóan teljesít a Da Lello. A taglia­telle funghi porcinit, azaz a gombás metéltet választjuk (1850 Ft), és csak a legjobbakat mondhatjuk róla. A tészta nincs szétfőzve, a vargányát pedig fokhagymás-olívás szósszal dolgozták meg, nem a megszokott tejszínes masszával.

Mivel az eddigiektől cseppet sem érezzük magunkat úgy, mint a Fiat szerviz dekorációjának szánt tájidegen Michelin baba, rendelünk egy tiramisut (760 Ft) is a végén. Valószínűleg nem lenne kínos megkínálni vele olasz vendégeket, de azért nem neveznénk be egy itáliai cukrászolimpiára.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.