Egyesek szerint a 7-es útra Hortobágyot képzelő nádfedeles létesítmény a megtestesült legenda, ám ha elolvassuk az elmúlt tizennégy évben róla írtakat, nehezen értjük meg, hogy miért. A kiszolgálás slendriánságától a sonkának hazudott felvágottig sok minden előkerül, a jó hírnév viszont a múlt ködébe vész… Olyannyira, hogy azt gondoljuk, a Krapaj legendája kizárólag a kilencvenes évek mennyiségi mutatóiból táplálkozott.
| ||
Csakhogy a hely ma is áll, mi több, egyáltalán nem tűnik „úgy hagyottnak”. Az ipari övezetes, szupermarketes, műutas környezet kiábrándító, de korábban sem lehetett jobb a helyzet. Az pedig külön öröm, hogy sűrű bokrok telepítésével – nevezzük takarónövényzetnek – sikerült ezt a negatív látványosságot kiiktatni, amint helyet foglalunk a teraszon. Vagyis inkább a tornácon.
A személyzetre nem lehet rossz szavunk, nyoma sincs linkségnek, de ennél többet nem is mondanánk. Végzik a dolgukat az átlagnál jobban. Viszont az elsőre bekért hortobágyi palacsintától (930 Ft) máris odavagyunk, pedig az ún. magyaros előétel általában olyan szereplő az éttermekben, mint a dögkeselyű a sivatagi táplálékláncban. Frissnek tűnő tészta, könnyed töltelék, az öntet pedig nemcsak a pirospaprika-tejföl takaró. Kell ennél több? A cucchoz jár még egy karika méregerős zöldpaprika is, de ezt kizárólag tűznyelőknek ajánljuk.
A húslevesre (730 Ft) úgyszintén nem lehet rosszat mondani. Nyoma sincs kockázásnak, mi viszont megkockáztatjuk, hogy ilyen jó grízgaluskát nem ettünk jó ideje.
A komolyabb tételek közül az őzsült vadász módra (3590 Ft) tűnik a legizgalmasabbnak. Libamájjal és vörösboros rókagombamártással ígérik, és ez egyből azt a jellegzetes borízt juttatja az eszünkbe, ami oly sok remek falatot tett már gajra, ám most szó sincs erről. Igaz, hogy semmiféle boros hatást nem érzünk, ám a lágy hús, a vállalható máj, valamint az almával töltött meglepetés krokett (vagyis inkább túrófánk) sokszorosan kárpótol e hiányosságért.
És a végén az is kiderül, hogy a túrós csuszát (790 Ft) csuszatésztából készítik, és nem spórolják ki belőle sem a túrót, sem a szalonnát.
Lehet, hogy régen minden rossz volt, azelőtt meg jó, most viszont csak az biztos, hogy a Krapaj csárda egy kirándulást mindenképp megér.
