Krapaj – Diósd

  • kertész lesek
  • 2014. szeptember 26.

Ételhordó

"A magyaros előétel olyan szereplő az éttermekben, mint a dögkeselyű a sivatagi táplálékláncban"

Egyesek szerint a 7-es útra Hortobágyot képzelő nádfedeles létesítmény a megtestesült legenda, ám ha elolvassuk az elmúlt tizennégy évben róla írtakat, nehezen értjük meg, hogy miért. A kiszolgálás slendriánságától a sonkának hazudott felvágottig sok minden előkerül, a jó hírnév viszont a múlt ködébe vész… Olyannyira, hogy azt gondoljuk, a Krapaj legendája kizárólag a kilencvenes évek mennyiségi mutatóiból táplálkozott.

false

Csakhogy a hely ma is áll, mi több, egyáltalán nem tűnik „úgy hagyottnak”. Az ipari övezetes, szupermarketes, műutas környezet kiábrándító, de korábban sem lehetett jobb a helyzet. Az pedig külön öröm, hogy sűrű bokrok telepítésével – nevezzük takarónövényzetnek – sikerült ezt a negatív látványosságot kiiktatni, amint helyet foglalunk a teraszon. Vagyis inkább a tornácon.

A személyzetre nem lehet rossz szavunk, nyoma sincs linkségnek, de ennél többet nem is mondanánk. Végzik a dolgukat az átlagnál jobban. Viszont az elsőre bekért hortobágyi palacsintától (930 Ft) máris odavagyunk, pedig az ún. magyaros előétel általában olyan szereplő az éttermekben, mint a dögkeselyű a sivatagi táplálékláncban. Frissnek tűnő tészta, könnyed töltelék, az öntet pedig nemcsak a pirospaprika-tejföl takaró. Kell ennél több? A cucchoz jár még egy karika méregerős zöldpaprika is, de ezt kizárólag tűznyelőknek ajánljuk.

A húslevesre (730 Ft) úgyszintén nem lehet rosszat mondani. Nyoma sincs kockázásnak, mi viszont megkockáztatjuk, hogy ilyen jó grízgaluskát nem ettünk jó ideje.

A komolyabb tételek közül az őzsült vadász módra (3590 Ft) tűnik a legizgalmasabbnak. Libamájjal és vörösboros rókagombamártással ígérik, és ez egyből azt a jellegzetes borízt juttatja az eszünkbe, ami oly sok remek falatot tett már gajra, ám most szó sincs erről. Igaz, hogy semmiféle boros hatást nem érzünk, ám a lágy hús, a vállalható máj, valamint az almával töltött meglepetés krokett (vagyis inkább túrófánk) sokszorosan kárpótol e hiányosságért.

És a végén az is kiderül, hogy a túrós csuszát (790 Ft) csuszatésztából készítik, és nem spórolják ki belőle sem a túrót, sem a szalonnát.

Lehet, hogy régen minden rossz volt, azelőtt meg jó, most viszont csak az biztos, hogy a Krapaj csárda egy kirándulást mindenképp megér.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.