A Váci utcai zsibvásár nemcsak "I love BP" feliratú kegytárgyak vagy ruszki tányérsapkák képében van jelen a rezsiharcban, de a vendéglátóhelyek is kiveszik belőle a részüket, mi az, hogy! Ebben a pillanatban nem is tudnánk megalázóbb munkát elképzelni, mint a palifogóét.
Csinos lány vagy cuki fiú, és mindegyik terasz elé jut egy vagy kettő, hogy tágra nyílt étlappal kínáljon gulyást és pálinkát. Az éhség nagy úr, de Önök nem gyanakodnának ilyenkor?
| ||
Egyszer talán ezt is kipróbáljuk, de most inkább a Belgrád rakpart felé vesszük az irányt, ott legalább nem árulnak usankát, és paprikás chicken helyett itt a népek olvasztókemencéje működik etetés gyanánt. A görög tavernát már megjártuk, és nem is volt rossz, a japán biztatónak tűnik, most az olaszra fordulunk rá, hiszen hét ágra süt nap, és különben is az első teraszt (ahogy az első presszógépet) Leonardo találta fel.
Újnak nem mondanánk a Trattoria Toscana kiülős részét sem, legalább tíz éve nyújtja az egyik legszebb kilátást, ők viszont olasznak nem mondanák magukat. Az étlap bevezetője arra figyelmeztet, olyan, hogy "olasz konyha", nem létezik, ellenben van nápolyi, trentinói, szicíliai vagy toscanai, mint ez. Ami pedig egyszerű, ám az alapanyagokban nem ismer tréfát. Nos, a nyitányként rendelt igen nagy mennyiségű borsos fekete kagyló (2690 Ft) valóban nem tréfadolog. A borsot ugyan nem érezni, fokhagymát annál inkább, ám a körülményeket figyelembe véve (kéklő Dunánk nem Szajna-part) nem mondanánk botrányosnak. Aki ennél többre vágyik, az ne Budapesten, vagy legalábbis ne a turistazónában keresse. A pancettás, vargányás pici (3290 Ft) nem azt jelenti, hogy kisadag, a "pícsi" valamiféle átmenet a spagetti és a makaróni között, de inkább az előzőnek a vastagított változata, hiszen nem lehet rajta átlátni. A tésztával nincs is semmi baj, azt is elhisszük, hogy egy igazi toscanai kisvendéglőben sem csinálnak különbet, de sajnos túl olajos, és a pancettával sem bántak bőkezűen. A margherita pizza (1890 Ft) majdnem tökéletes, legalábbis ami a feltétet illeti. Ám a tészta csak a szélén ropog, középen mintha eláztatták volna a rávalók, kissé szivacsos.
Profiterollal (1050 Ft) búcsúzunk, rég ettünk ennyire finom desszertet, ám mivel az adag két személynek is sok, igazán sajnáljuk, de marad belőle a tányéron.
