Bangkok

  • ételhordó
  • 2014. május 16.

Ételhordó

A Váci utca Fővám tér felőli első mellékutcája nagyon rövid, mégsem mondanánk jelentéktelennek a Só utcát, főleg a neve miatt; van benne valami középkorias, valami, ami Budapestnél sokkal időtlenebb.  De ne tévedjünk el, az antik elnevezés nem rejt reneszánsz sikátort, műemlékes látványosságot, a többség valószínűleg úgy fut át rajta a Váci utcai zsibvásár felé, hogy nem is tudja, éppen hol van. Néha mi sem. A Só utca legjelentősebb, legalábbis legfényesebb létesítménye egyértelműen a thai masszázsszalon, illetve a mellette lévő étterem, amit elsőre, de másodikra, harmadikra is gyorsbüfének gondoltunk. Nemcsak a karácsonyi hangulatú portál, a utcán is érezhető illatok miatt. Az sem túl csábító, hogy egy pincébe kell lemenni. Ám amikor végre rászántuk magunkat, hogy megnézzük, akkora telt ház fogadott, hogy az csak na. Legközelebb foglaltunk asztalt.

false

Ami a berendezést illeti, a szokásos távol-keleti szuvenír uralja, nagy akvárium egy nagy sárga hallal. Ételszagot egyáltalán nem érezni, a kiszolgálás még az udvariasnál is udvariasabb. Bíbelődhetnénk a vaskos étlappal, de már az első oldalon megtaláljuk a nekünk valót: kétszemélyes tengeri tál, négy fogás, 8000-ért.

A sült tintahal csiliszósszal csattanós válasz a panírozott gumiszerű izére, amit általában karika néven mellékelnek köretként. Ennek húsa van és formája, bundázata sem tocsog az olajtól. A csípős-savanyú ráklevesre sem lehet panasz, bár a távol-keleti fűszerekkel megbolondított dolgok mindig gyanúsak. Mindenesetre frissnek érezzük, nem csíp fájdalmasan, és annyira nem is savanyú, a rákok meg valódi kincsek a mélyén.

A fokhagymás rák zöldségekkel valószínűleg ugyanabból az istállóból érkezett, kissé egyhangúvá teszi a lakomát, a tojásos sült rizs korrekt, úgy látszik, nincs több meglepetés. De van, a ropogós lazac édes-csípős szószban olyan élmény, amit sokáig nem felejtünk el. Tudják, miért? Azért, mert egy cseppet sem emlékeztet a szokásos halas dolgokra.

Ráadásnak kókuszos ragacsos rizst kérünk mangóval (1250 Ft), a gyümölcs csodás, a rizs kevésbé.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.