A Váci utca Fővám tér felőli első mellékutcája nagyon rövid, mégsem mondanánk jelentéktelennek a Só utcát, főleg a neve miatt; van benne valami középkorias, valami, ami Budapestnél sokkal időtlenebb. De ne tévedjünk el, az antik elnevezés nem rejt reneszánsz sikátort, műemlékes látványosságot, a többség valószínűleg úgy fut át rajta a Váci utcai zsibvásár felé, hogy nem is tudja, éppen hol van. Néha mi sem. A Só utca legjelentősebb, legalábbis legfényesebb létesítménye egyértelműen a thai masszázsszalon, illetve a mellette lévő étterem, amit elsőre, de másodikra, harmadikra is gyorsbüfének gondoltunk. Nemcsak a karácsonyi hangulatú portál, a utcán is érezhető illatok miatt. Az sem túl csábító, hogy egy pincébe kell lemenni. Ám amikor végre rászántuk magunkat, hogy megnézzük, akkora telt ház fogadott, hogy az csak na. Legközelebb foglaltunk asztalt.
| ||
Ami a berendezést illeti, a szokásos távol-keleti szuvenír uralja, nagy akvárium egy nagy sárga hallal. Ételszagot egyáltalán nem érezni, a kiszolgálás még az udvariasnál is udvariasabb. Bíbelődhetnénk a vaskos étlappal, de már az első oldalon megtaláljuk a nekünk valót: kétszemélyes tengeri tál, négy fogás, 8000-ért.
A sült tintahal csiliszósszal csattanós válasz a panírozott gumiszerű izére, amit általában karika néven mellékelnek köretként. Ennek húsa van és formája, bundázata sem tocsog az olajtól. A csípős-savanyú ráklevesre sem lehet panasz, bár a távol-keleti fűszerekkel megbolondított dolgok mindig gyanúsak. Mindenesetre frissnek érezzük, nem csíp fájdalmasan, és annyira nem is savanyú, a rákok meg valódi kincsek a mélyén.
A fokhagymás rák zöldségekkel valószínűleg ugyanabból az istállóból érkezett, kissé egyhangúvá teszi a lakomát, a tojásos sült rizs korrekt, úgy látszik, nincs több meglepetés. De van, a ropogós lazac édes-csípős szószban olyan élmény, amit sokáig nem felejtünk el. Tudják, miért? Azért, mert egy cseppet sem emlékeztet a szokásos halas dolgokra.
Ráadásnak kókuszos ragacsos rizst kérünk mangóval (1250 Ft), a gyümölcs csodás, a rizs kevésbé.
