Vasmacska – Komárom

  • ételhordó
  • 2014. augusztus 22.

Ételhordó

Csontleves májgaluskával, apátiával.
false

Kivételes adottságok, totális szürkeség. Így jellemezhetnénk a Duna-parti kisvárost, ami csak félig van Magyarországon, és mintha emiatt még mindig frusztrált lenne. Nem viccelünk: (a hazai) Komárom a legkúlabb városaink közé tartozhatna, bár valószínűleg nem csak a pénz hiánya miatt nincs így. Nagy adag lokálpatriotizmus, közös akarat, lelkesedés kellene, de ez mintha teljesen ­hiányozna az itteniekből, így hát a Duna itteni szakasza, a fantasztikus Monostori erőd vagy a termálfürdő (ami sokkal korábbi, mint mostani a wellnessdömpingesek) szinte ismeretlen a megye határain kívül. (Arról a rémségről, ami nyaranta lovas színház néven fut, inkább nem mondanánk semmit.)

Az apátia a vendéglátásban is megmutatkozik. Lehet, hogy bennünk volt a hiba, vagy rossz helyen keresgéltünk, de szinte kizárólag a söröző-kocsma-pizzéria fonalat sikerült felvenni, és már a szlovák oldalra vezető Erzsébet hídon jártunk, amikor valami komolyabb, legalábbis annak látszó létesítményt vettünk észre. Persze a Vasmacska (ami panzió is) inkább méretével, mint esztétikus külsejével tüntet. Ahogy a múlt héten a gárdonyi Pontynál, elsőként itt is a döbbenetes ízlésről tanúskodó homlokzatfestés a legfeltűnőbb. A téglavörösre festett ház jellegtelen feliratával, teraszt sejtető, ám csak a dohányzóknak kedveskedő elkerített részével a megtestesült kilencvenes évek.

Miként a százfogásos étlap is.

A felszolgáló viszont kedves, és nyoma sincs az ilyenkor megszokott viselkedésnek, munkaundornak. A csontleves májgaluskával (500 Ft) épp olyan, amilyet bármelyik átlagos (vagy az alatti) kifőzdében kapni, ízben is, árban is, úgyhogy előny a Vasmacskánál, mivel itt nem kell a tálcával egyensúlyozni. A kacsacomb (1600 Ft) pirított helyett sült burgonyával érkezik, a lila káposzta valóban lila, de olyan „gyári”, mégsem ez a legnagyobb bajunk, hanem a kacsa… Egyszerűen fáradtnak látszik, ám nem azért, mert túl sokat futott vagy repdesett volna, épp ellenkezőleg. Valószínűleg jóval többet állt a hűtőben az illendőnél.

A Vasmacska kreativitása egyértelműen a narancsragus szarvaspörköltnél (1850 Ft) érhető tetten. A hús tulajdonképpen „elmegy” (ennyi pénzért főleg!), az pedig, hogy vörösbor helyett déligyümölccsel dolgozták fel, kifejezetten szimpatikus. Csak azt a mirelit krokettet tudnánk feledni! Meg a két túrós palacsintát (500 Ft) a legvégén!

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.