| ||
Kivételes adottságok, totális szürkeség. Így jellemezhetnénk a Duna-parti kisvárost, ami csak félig van Magyarországon, és mintha emiatt még mindig frusztrált lenne. Nem viccelünk: (a hazai) Komárom a legkúlabb városaink közé tartozhatna, bár valószínűleg nem csak a pénz hiánya miatt nincs így. Nagy adag lokálpatriotizmus, közös akarat, lelkesedés kellene, de ez mintha teljesen hiányozna az itteniekből, így hát a Duna itteni szakasza, a fantasztikus Monostori erőd vagy a termálfürdő (ami sokkal korábbi, mint mostani a wellnessdömpingesek) szinte ismeretlen a megye határain kívül. (Arról a rémségről, ami nyaranta lovas színház néven fut, inkább nem mondanánk semmit.)
Az apátia a vendéglátásban is megmutatkozik. Lehet, hogy bennünk volt a hiba, vagy rossz helyen keresgéltünk, de szinte kizárólag a söröző-kocsma-pizzéria fonalat sikerült felvenni, és már a szlovák oldalra vezető Erzsébet hídon jártunk, amikor valami komolyabb, legalábbis annak látszó létesítményt vettünk észre. Persze a Vasmacska (ami panzió is) inkább méretével, mint esztétikus külsejével tüntet. Ahogy a múlt héten a gárdonyi Pontynál, elsőként itt is a döbbenetes ízlésről tanúskodó homlokzatfestés a legfeltűnőbb. A téglavörösre festett ház jellegtelen feliratával, teraszt sejtető, ám csak a dohányzóknak kedveskedő elkerített részével a megtestesült kilencvenes évek.
Miként a százfogásos étlap is.
A felszolgáló viszont kedves, és nyoma sincs az ilyenkor megszokott viselkedésnek, munkaundornak. A csontleves májgaluskával (500 Ft) épp olyan, amilyet bármelyik átlagos (vagy az alatti) kifőzdében kapni, ízben is, árban is, úgyhogy előny a Vasmacskánál, mivel itt nem kell a tálcával egyensúlyozni. A kacsacomb (1600 Ft) pirított helyett sült burgonyával érkezik, a lila káposzta valóban lila, de olyan „gyári”, mégsem ez a legnagyobb bajunk, hanem a kacsa… Egyszerűen fáradtnak látszik, ám nem azért, mert túl sokat futott vagy repdesett volna, épp ellenkezőleg. Valószínűleg jóval többet állt a hűtőben az illendőnél.
A Vasmacska kreativitása egyértelműen a narancsragus szarvaspörköltnél (1850 Ft) érhető tetten. A hús tulajdonképpen „elmegy” (ennyi pénzért főleg!), az pedig, hogy vörösbor helyett déligyümölccsel dolgozták fel, kifejezetten szimpatikus. Csak azt a mirelit krokettet tudnánk feledni! Meg a két túrós palacsintát (500 Ft) a legvégén!
