Vasmacska – Komárom

  • ételhordó
  • 2014. augusztus 22.

Ételhordó

Csontleves májgaluskával, apátiával.
false

Kivételes adottságok, totális szürkeség. Így jellemezhetnénk a Duna-parti kisvárost, ami csak félig van Magyarországon, és mintha emiatt még mindig frusztrált lenne. Nem viccelünk: (a hazai) Komárom a legkúlabb városaink közé tartozhatna, bár valószínűleg nem csak a pénz hiánya miatt nincs így. Nagy adag lokálpatriotizmus, közös akarat, lelkesedés kellene, de ez mintha teljesen ­hiányozna az itteniekből, így hát a Duna itteni szakasza, a fantasztikus Monostori erőd vagy a termálfürdő (ami sokkal korábbi, mint mostani a wellnessdömpingesek) szinte ismeretlen a megye határain kívül. (Arról a rémségről, ami nyaranta lovas színház néven fut, inkább nem mondanánk semmit.)

Az apátia a vendéglátásban is megmutatkozik. Lehet, hogy bennünk volt a hiba, vagy rossz helyen keresgéltünk, de szinte kizárólag a söröző-kocsma-pizzéria fonalat sikerült felvenni, és már a szlovák oldalra vezető Erzsébet hídon jártunk, amikor valami komolyabb, legalábbis annak látszó létesítményt vettünk észre. Persze a Vasmacska (ami panzió is) inkább méretével, mint esztétikus külsejével tüntet. Ahogy a múlt héten a gárdonyi Pontynál, elsőként itt is a döbbenetes ízlésről tanúskodó homlokzatfestés a legfeltűnőbb. A téglavörösre festett ház jellegtelen feliratával, teraszt sejtető, ám csak a dohányzóknak kedveskedő elkerített részével a megtestesült kilencvenes évek.

Miként a százfogásos étlap is.

A felszolgáló viszont kedves, és nyoma sincs az ilyenkor megszokott viselkedésnek, munkaundornak. A csontleves májgaluskával (500 Ft) épp olyan, amilyet bármelyik átlagos (vagy az alatti) kifőzdében kapni, ízben is, árban is, úgyhogy előny a Vasmacskánál, mivel itt nem kell a tálcával egyensúlyozni. A kacsacomb (1600 Ft) pirított helyett sült burgonyával érkezik, a lila káposzta valóban lila, de olyan „gyári”, mégsem ez a legnagyobb bajunk, hanem a kacsa… Egyszerűen fáradtnak látszik, ám nem azért, mert túl sokat futott vagy repdesett volna, épp ellenkezőleg. Valószínűleg jóval többet állt a hűtőben az illendőnél.

A Vasmacska kreativitása egyértelműen a narancsragus szarvaspörköltnél (1850 Ft) érhető tetten. A hús tulajdonképpen „elmegy” (ennyi pénzért főleg!), az pedig, hogy vörösbor helyett déligyümölccsel dolgozták fel, kifejezetten szimpatikus. Csak azt a mirelit krokettet tudnánk feledni! Meg a két túrós palacsintát (500 Ft) a legvégén!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.