„Tengeri haléttermünket – vagy, ahogy vendégeink emlegetik, a »cápás« éttermet – a III. kerületben található Szépvölgyi út elején, a Kolosy tér mellett nyitottuk meg egy rendkívüli adottságokkal rendelkező, akvárium jellegű épületben. És hogy miért »cápás«? Azért, mert hozzánk egy hatalmas cápa fogai között vezet az út!”
| ||
Valóban. A Kolosy téri buszvégállomás fölött az a borzalmas installáció nem újdonsült vízi vidámparkba, nem is a „Természet rémei” című panoptikumba, hanem étterembe vezet. Már-már luxusétterembe.
Odabent megszűnik a vurstli, de a nívós berendezés ellenére is a halaspult a legizgalmasabb. Elalélunk a tengeri jégrevü láttán: mintha nem is a Duna, hanem valami jelentős piaccal is büszkélkedő tengerpart lenne a legközelebbi természetes víz, Cousteau kapitány álmodhatott ilyenről, ha két napig nem engedték meg neki, hogy kivegye a szájából a búvárpipát.
A csodás látnivaló után a belső kertre néző teraszon ülünk le, amiről megint csak a legjobbat mondhatjuk. A felszolgálás nemcsak udvarias, de kifejezetten lelkes, az étlapot azzal a megjegyzéssel adják át, hogy a friss pulti termékek miatt bőségesebb kínálattal számoljunk.
Előételnek apróhalat (1500 Ft) kérünk, ezek azok az apróságok, amiket, ha olajban kisütnek, akkor elcsipszesednek, de még a szemük is megmarad. Telitalálat. Egyszerűen zseniális, ahogy elkészítették a kis dögöket, épp annyira olajos, amennyire muszáj, a sóval és ízesítőkkel is csínján bántak, így a halacskák ízéből is maradt valami. A halburgerből (2500 Ft) van kardhalas meg lazacos, az utóbbit választjuk. Épp csak leheletnyi panírt tettek az egyébként kiváló halszeletre, klassz krumplit adnak mellé, a zöldséggel sincs baj, a zsömle viszont nemhogy csalódás, kimondottan Rontó Pál, főleg azért, mert néhol annyira odaégették, mint valami elfuserált pirítóst.
Halra cseppet sem fogékony társunkat azzal vigasztalják, hogy „kisütünk egy steaket”. Alapból médium, a szokásoshoz képest valamivel omlósabb, fűszerezése kielégítő. Az viszont csak a végén derül ki, hogy 7000 forintot kóstál, másutt ugyanennyiért olyan steaket adnak, hogy könnyünk csordulna a gyönyörűségtől – ettől azért nem.
Az Ocean’s 21 viszont nem steakhouse, úgyhogy kiegyezünk a döntetlenben, lássuk inkább a hazai pálya előnyeit!
A sóban sült branzino avagy tengeri sügér (6000 Ft) látványnak sem utolsó, s kezdetben minden porcikája is roppant élvezetes. Ám az élményt villámgyorsan gajra teszi egy kellemetlen, gerincoszlopra tapadt, oda nem illő látványelem: valami véres cucc, amiről megfeledkezhettek a kikészítés során, mert azt nem gondolnánk (természetesen a tévedés jogát fenntartva), hogy e rémes darabka lenne egy branzinóban az élvezetek netovábbja. Ha mégis, akkor elnézést, de ami a lényeg: ettől kezdve minden figyelmünk arra irányul, hogy megfeledkezzünk ezen apró részletről. Nem sikerül.
