A kormány kedvenc civiljei szerint Varga és Novák lemondatása a bajtársiasság jele

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. február 12.

Fekete Lyuk

Továbbra is izgalmas figyelni, hogyan magyarázzák meg a kormány kiszevezett fejei a kegyelmi botrányt.

Egy percig sem szeretnénk úgy csinálni, mintha a Fidesz pártalapítványa, különféle állami cégek és kétmilliárd forintnyi beazonosíthatatlan hátterű pénzből felfújt Civil Összefogás Fórum (CÖF) valamiféle autonóm szereplője lenne a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, de azért érdemes megnézni, mit próbál el rajtuk keresztül a kormány Novák Katalin és Varga Judit lemondásáról. A fideszes politikusok és egyéb rajongók még csak finoman utaltak arra az erkölcsi magaslatra, ami a két politikus lemondását jelenti, miután kiderült, hogy közös segítségükkel elnöki kegyelmet kapott egy pedofilsegítő, de a CÖF ennél is messzebbre ment közleményében.

Szerintük a visszalépéssel megszűnt a következmények nélküli országimázs. „Erkölcsi talapzatot szilárdítottunk meg, olyat, amelyre érdemes építkezni és példaértékű” – írták.

Hozzátették, a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter lemondása visszaigazolta, hogy a kormány képes józanul reagálni váratlan helyzetekben is. Egységes erőt mutattak és nem felejtették el az igazi bajtársiasság lényegét. 

„Mondják, hibázni emberi dolog. Ezt ők is tudják, de felismerték, hogy most olyan erkölcsi példát mutathatnak, hogy Istentől, hazától és családjainktól is számíthatnak megbocsájtó kegyelemre. Történelmi tanúságtételük a magyarok számára örökre megszívlelendő, erkölcsi és lélektani erő, amely bármely utcai demonstrációnál előbbre mutat”

– írja a CÖF közleményében.

Erről a bajtársiasságról sokat elmond persze, hogy Varga Judit exférje, a NER-be nyakig beépült Magyar Péter szombat óta folyamatosan teszi a durvábbnál durvább állításokat a Rogán Antal irányította kormánypárti kommunikációról és korrupcióról, a legnagyobb problémája pedig saját bevallása szerint is az, hogy a párt simán elengedte Varga és Novák kezét.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.