A kormány kedvenc civiljei szerint Varga és Novák lemondatása a bajtársiasság jele

  • Narancs.hu/MTI
  • 2024. február 12.

Fekete Lyuk

Továbbra is izgalmas figyelni, hogyan magyarázzák meg a kormány kiszevezett fejei a kegyelmi botrányt.

Egy percig sem szeretnénk úgy csinálni, mintha a Fidesz pártalapítványa, különféle állami cégek és kétmilliárd forintnyi beazonosíthatatlan hátterű pénzből felfújt Civil Összefogás Fórum (CÖF) valamiféle autonóm szereplője lenne a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, de azért érdemes megnézni, mit próbál el rajtuk keresztül a kormány Novák Katalin és Varga Judit lemondásáról. A fideszes politikusok és egyéb rajongók még csak finoman utaltak arra az erkölcsi magaslatra, ami a két politikus lemondását jelenti, miután kiderült, hogy közös segítségükkel elnöki kegyelmet kapott egy pedofilsegítő, de a CÖF ennél is messzebbre ment közleményében.

Szerintük a visszalépéssel megszűnt a következmények nélküli országimázs. „Erkölcsi talapzatot szilárdítottunk meg, olyat, amelyre érdemes építkezni és példaértékű” – írták.

Hozzátették, a köztársasági elnök és a volt igazságügyi miniszter lemondása visszaigazolta, hogy a kormány képes józanul reagálni váratlan helyzetekben is. Egységes erőt mutattak és nem felejtették el az igazi bajtársiasság lényegét. 

„Mondják, hibázni emberi dolog. Ezt ők is tudják, de felismerték, hogy most olyan erkölcsi példát mutathatnak, hogy Istentől, hazától és családjainktól is számíthatnak megbocsájtó kegyelemre. Történelmi tanúságtételük a magyarok számára örökre megszívlelendő, erkölcsi és lélektani erő, amely bármely utcai demonstrációnál előbbre mutat”

– írja a CÖF közleményében.

Erről a bajtársiasságról sokat elmond persze, hogy Varga Judit exférje, a NER-be nyakig beépült Magyar Péter szombat óta folyamatosan teszi a durvábbnál durvább állításokat a Rogán Antal irányította kormánypárti kommunikációról és korrupcióról, a legnagyobb problémája pedig saját bevallása szerint is az, hogy a párt simán elengedte Varga és Novák kezét.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.