A kormány kedvenc püspökét, Kiss-Rigó Lászlót díjazta a közmédia

  • narancs.hu
  • 2019. december 14.

Fekete Lyuk

Mert "szükség van hétköznapi hősökre"

"A mai értékvesztett világunkban az egyházak közéleti szerepe rendkívül fontos. Szükség van hétköznapi hősökre, szükség van példaképekre, és számunkra püspök úr ilyen" – így indokolta Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatója, hogy Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök kapta idén a csatornától a Duna-díjat.

A kormány kedvenc püspöke az M5-nek adott interjúban kijelentette, "a díjat úgy fogom fel, mint egy feladatra való buzdítás, hogy egy kicsit jobban tegyem mindazt, amit teszek".

A Duna-díjat a nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes adta át még csütörtökön Kiss-Rigónak. Semjén Zsolt köszöntőjében azt mondta, hogy a püspökre nagy hatással volt Karol Wojtyla, az egykori II. János Pál pápa.

"Kiss-Rigó László és Karol Wojtyla egyaránt úgy gondolja, hogy a sportnak az embert kell szolgálnia, a futball terápia lehet." Semjén szerint Kiss-Rigó "élete imádság és tett".  Tudja, hogy "a gondviselés nemcsak égi hazát készített számunkra, hanem földi hazát is ajándékoz nekünk".

A püspök bár saját elmondása szerint nem akar ám pártpolitkai kérdésekbe bonyolódni, azért rendre sikerül neki. Újra meg újra nagy elánnal hajtogatja, hogy az egyház vezetőinek és minden jóérzésű embernek kötelessége márpedig a Fidesz mellett kiállni, mert e párt (nyilván a KDNP-vel karöltve) képviselik leginkább a keresztény értékeket.

A támogatás kellőképpen viszonzott természetesen. A Kiss-Rigó vezette egyházmegye tavaly januárban például még Lázár Jánostól kapott nagy ajándékot: a kormány húszmilliárd forintos támogatásról döntött, mert a Szeged–Csanádi Egyházmegye 2030-ban lesz pont ezeréves. Az összeg több mint felét focistadionra költötték: a 8000 férőhelyes Szent Gellért Fórum nevű épület  13,4 milliárd forintból épült. Ahogy arra a mostani díj alkalmából Semjén is utalt, a püspök úr is szereti a focit...

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.