A Magyar Idők nagyon, de nagyon túltolta

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 5.

Fekete Lyuk

Pataky Attila és a megrázó mondatok?!

Történt, hogy az egykoron énesként, ma leginkább valami meghatározhatatlan figuraként tevékenykedő Pataky Attila az egyik Edda-koncert végén olyanokat mondott, amitől a giccs- és hülyeségmérő rögvest kilengett (és érzem, hogy jövő tavasz, a választások közel vannak és már nincs hova hátrálni, a liberális horda meg van őrülve a hatalomért, és azért bármit megtesz”; „utána majd elvesznek mindent tőlünk, nem baj az sem, csak a hatalom meglegyen, az országunkat, ezt a gyönyörű, csodálatos Magyarországot, hitünket, aztán majd a házainkat, asszonyainkat, mindent), de erre jött a mindig bevethető Magyar Idők, és megírta, hogy megrázó mondatok hangzottak el Pataky Attilától. Szerintük ez a megrázó mondat:

„Ez a föld a miénk, a magyarok földje, az ég nekünk adta, most és mindörökre.”

false


Jó, hogy szegény Vörösmarty vagy Ady ezt már nem élte meg, mert menten elemésztené őket a sárga irigység.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.