A Magyar Idők nagyon, de nagyon túltolta

  • narancs.hu
  • 2017. augusztus 5.

Fekete Lyuk

Pataky Attila és a megrázó mondatok?!

Történt, hogy az egykoron énesként, ma leginkább valami meghatározhatatlan figuraként tevékenykedő Pataky Attila az egyik Edda-koncert végén olyanokat mondott, amitől a giccs- és hülyeségmérő rögvest kilengett (és érzem, hogy jövő tavasz, a választások közel vannak és már nincs hova hátrálni, a liberális horda meg van őrülve a hatalomért, és azért bármit megtesz”; „utána majd elvesznek mindent tőlünk, nem baj az sem, csak a hatalom meglegyen, az országunkat, ezt a gyönyörű, csodálatos Magyarországot, hitünket, aztán majd a házainkat, asszonyainkat, mindent), de erre jött a mindig bevethető Magyar Idők, és megírta, hogy megrázó mondatok hangzottak el Pataky Attilától. Szerintük ez a megrázó mondat:

„Ez a föld a miénk, a magyarok földje, az ég nekünk adta, most és mindörökre.”

false


Jó, hogy szegény Vörösmarty vagy Ady ezt már nem élte meg, mert menten elemésztené őket a sárga irigység.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.